Ne feledjük, a fagylalt utáni sóvárgást nem szabad félvállról venni – vélekedik Betsy Garmon nevadai kreatív művész. Magvas gondolatának megindoklását világszerte előszeretettel idézik a fagyi imádói: „Fagylalt nélkül sötétség és káosz lenne.” Amivel én teljesen egyetértek.

„És aztán lány meg fiú olvad ki a fagylaltbazárból az utcára, mind a ketten egyszerre emelik a fagylaltdaganatot, úgy támolyognak a hőségben előre s húzzák föl-föl a fejüket, ugyanazon lassúdad ütemre, szinte valami kánikulás mozdulatművészet folyik a szemem előtt.” Hát ez? Ez bizony már a 18-ast súrolja.

Végül is miért ne? Így érzékelte Szép Ernő a fagylaltozás erotikáját a Színházi Élet oldalán 1935-ben, amikor arról is tudósított, hogy a gyerekek a járdán üldögélve együtt élvezik a „szezongyönyört”, miközben az „úrinépnek” nem illett az utcán nyalakodni, erre a célra ott voltak a cukrászdák.

Úgy érzem nincsenek megfelelő jelzőim a világklasszis édesség élvezetének leírására, így kénytelen vagyok – nem először – Hamavas Bélát idézni:

„Egy kicsit leültem ide, a tamariszkusz alá, hogy a frissen szedett sárga, mézes fügét az árnyékban illő nyugalommal költsem el. Dél felé járt és az öbölben nem volt senki. Inkább metafizika volt, mint evés. Néha szabad így enni, mintha az ember imádkozna.”

Igen, néha szabad és érdemes kifinomult ízléssel és élvezettel úgy fagyizni, ahogyan Hamvas Béla fogalmazott, „mintha az ember imádkozna”. Akár átszellemülten ízlelgetni, nyalogatni, hogy emlékezzünk a zamatára és visszajárjunk az élményért. De előtte érdemes végigkóstolni a változó ritmusú kínálatot, az érzékszerveinkkel megtapasztalható tömény élvezetet, a hagyományos vagy a mind népszerűbb különleges kézműves fagyikompozíciókat.

Mielőtt a fagyitúrára indulnánk, érdemes a kezünkbe venni Rédey Judit igen élvezetes olvasmányát, fagyi-könyvét, amelynek már a címe is izgató: Hideg nyalat és spanyol tekercs. A fagylalt, a jégkrém és a parfé története.

Nem ússzuk meg irodalom nélkül: egy részlet Jonathan Tropper 20 nyelvre lefordított Mielőtt végleg elmegyek című regényéből. Házastársi vita a fagyiról:

„– Meg a fagylaltmániádat is – teszi hozzá Denise. – Mi ez nálad?
Silver körbenyalja a tölcsért és mérlegel. – Gondolom, senki nem fagylaltozik temetésen meg tűzvészben. A Vöröskereszt nem fagylaltot dob le helikopterről a harmadik világban. Ha az ember fagylaltozik, nehéz azt hinnie, hogy minden szarrá ment. Hogy oda minden remény.”

Ezek után már lehet szavazni lapunk heti kérdésére, de előtte egy kedvcsináló erotikus bökversike a „fagyidaganatról”:

Eljött a csúcspont és türelmetlen vágyam,
hogy nagykanállal faljam olvadt titkaid.
Könnyedén csúszott le hűs zamatod nálam,
s gondoltam: csinálok még egy eperfagyit.

Akkor hajrá, irány a hideg nyalat!

Vezető képünk forrása: Main Street Scoops Facebook-oldala