A világháló digitális zaja közepett egy halkszavú, szelíd, derűs ember halálhíre ma átrendezte az internet legtöbbet használt közösségi oldalát. Minden negyedik posztban Nádasdy Ádám kedvességét, hatalmas tudását, emberségét idézték.

Sokan szerettek lubickolni kedves társaságában. Számtalan beszélgetős műsor sztárja volt. Tudásával, finom eleganciájával lenyűgözött mindenkit. Úgy tudott beszélni a nyelv lényegéről, kőkemény elméleti kérdéseket tisztázva, hogy hallgatói fél óra után sem fészkelődtek a helyükön, az interneten figyelők pedig nem kattintottak tovább.

Nádasdy Ádám szívesen beszélt például a magyar nyelv finnugor eredetéről. Mostanság megint szégyellték a halászó, rénszarvasokat terelő népeket, elegánsabb ősökre vágytak, s a tudományos életből többen ki is szolgálták ezt az óhajt – támadva a finnugrisztika elfogadóit. Nádasdy Ádám érveiket felhasználva, egyetlen minősítő jelző nélkül hajszálpontosan fejtette ki tudományos elméletét. Jellemző, hogy az akadémiai falakból kilépve még a pécsi egyetemisták megirigyelték pesti társaikat, és meghívták, az országos diákköri konferencián beszélgessen velük is a sokat vitatott nyelveredetről. Az ötszáz fős nagyelőadó megtelt, az interneten sokezren követették, de azóta is folyamatosan kattintanak a professzor érveit keresve.

Hasonló türelemmel, de határozottan fejtette ki álláspontját kedvenc drámaírója, Shakespeare alkotásainak fordításáról is. A színházak sorba álltak a ma használható magyar nyelvű darabjaiért, amelyeknek óriási sikere volt. Jellemző, hogy a Katona, az Örkény, a Vígszínház, de még a Madách is saját munkatársaként búcsúzott honlapján és a neten mintegy saját szerzőjükként, aki szívesen ült be a próbákra is.

Más színházak, amelyekben anno játszották fordításait, nem emlékeztek meg haláláról – feltehetően mássága miatt. Mert Nádasdy Ádám magyarsága más volt. Nem leszűkítve élte meg, munkássága nemzetközi mércével is jelentősnek mérhető. Nem állt a hangoskodó zászlólengetők közé. A maga polgári mentalitásával járt-kelt a nagyvilágban, szerzett elismeréseket angol, olasz, német és osztrák földön a magyar kultúrának. Semmilyen vitában soha nem rejtette véka alá ebbéli álláspontját, viszont soha nem kezdeményezett erről szócsatát, látványos összetűzésekre tőle nem számíthatott senki. Annál udvariasabb, kedvesebb volt.

Sokan hivatkoztak rá, „lám, Nádasdy is más”. Ő erről csak akkor beszélt, ha kérdezték. Hogy milyen fájdalmakat és örömöket élt meg nemi identitása kapcsán, azokat novelláiban emelte irodalommá.

Életvidám, konzervatív melegnek tartotta magát, romantikus alaknak, aki a budai utcákon andalogni szeret kézen fogva májusi éjszakán. Célul jelölte ki, hogy kihúzza a „b…i” szó méregfogát, hogy azt többé ne lehessen megvetésre, megbélyegzésre használni.

Ezt a gondolkodásmódot, magatartásformát lehetett eltanulni Nádasdy Ádámtól. Kiábrándultsága örökös újrakezdéssel párosult. Öntudata, embersége, életszeretete, fergeteges humora a klasszikus polgárkép alapja. Ezen alapult az a  tisztelet és szeretet, amely ma elözönlötte az internetet – jelezve, nincs még veszve az a társadalom, amelyik búcsúját így képes szavakba önteni.

A Veszprém Kukac ezzel a fájdalmasan szép verssel búcsúzik:

A cipőmet kötöm

Lehajolok a cipőmet bekötni
és azt hiszem, hogy kortalan vagyok,
pedig a halál mindennap elindul,
legföljebb nem metszi az utamat
még egyelőre. Kéne gyakorolni,
hogy tudjam állni a tekintetét,
hogy ne sivalkodjak, dőrén ne sírjak,
de most még csak a cipőmet kötöm
lehajtott fejjel, mozgalmas, koszos,
élettel vegyes szőnyeggel szemezve.
Egyébként azért görnyedek, igen,
ha jön, akkor se lógjon szanaszét
a cipőfűzőm, rendesen kötöm.