Ezt énekeltük gyerekkoromban, amikor megláttuk az első fecskét: „Fecskét látok, szeplőt hányok…” Idén a csopaki strandon láttam meg az első fecskerajt.
Gyönyörűséges volt nézni, ahogy a fecskék, a „szabadság madarai” cikáztak, zsibongtak a minap a csopaki strandon. A röplabdapálya esővízzel elöntött részét vették célba, nyilván sarat gyűjtöttek fészekrakáshoz. Csak kívülről tűnt kaotikusnak a zsibongásuk. Nagyon is szisztematikusan dolgoztak, kitartóan. Miközben azt is figyelték, nehogy bárki is megközelítse őket, mert akkor, huss! Ezért csak távoli fotót tudtam készíteni róluk.
Örülünk, hogy megérkeztek Csopakra, Paloznakra a fecskék. A fecskéink. A világban egyre kevesebben vannak, de itt mintha nem csökkennének. Kiváló élőhely ez a vidék a madarak számára is.
Gyerekkoromban, délen, amikor ezt a kis dalocskát énekelgettük, hogy „fecskét látok, szeplőt hányok”, mintha még többen lettek volna ezek a szabad madarak. Az élőhelyek átalakítása, a szúnyogirtás és egyáltalán a klímaváltozás megtizedeli az állományt. Emlékszem, ahogyan valamikor régen a tengerparti kis városkák kőházai között, a napsütötte tereken szálltak bukórepülésben, sivítva, nagy csoportokban. Ma is fülemben cseng a jellegzetes fecskehang. Egybenőtt a mediterrán nyarakkal. És lám, itt Csopakon is utolért. Idén késtek kicsit – közölte a 24.hu, Orbán Zoltánra, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivőjére hivatkozva. A Mediterráneumban várták a jó időt. De aggodalomra semmi ok, itt vannak végre!
Fecskék a csopaki strandon. Sarat gyűjtenek a fészeképítéshez. Fotó: a szerző
