Hetvenhét éve volt utoljára kontinensnyi háború. A történészek és a bölcs öregek szokták mondani, sok idő az, kezdhetünk félni. Szembe merünk-e nézni a háborús készülődéssel? Egyáltalán: tehetünk-e valamit?
Éjszakánként arra ébredek, hogy katonai gépek szállnak fölöttünk. Tiszta az idő, jól hallom a hangokat, egészen biztos vagyok benne, hogy nem álmodom. Anno éppen Olaszországban síeltem, amikor az amerikai repülők a délszláv háborúba vitték a bombákat. Soha nem felejtem el azt sem, amikor a barátnőm szabadkai lakásában hajnali kettőkor ágyúzásra ébredtem. Ő a másik szobából kiszólt, aludjak csak nyugodtan, legalább húsz kilométerre vannak. Előtte nap Vukovárban az ENSZ békeerők kísérgettek bennünket, újságírókat, hogy a helyszínen láthassuk az esztelen pusztítást.
Bevallom, szorongok. Kiszolgáltatottnak érzem magam. Nem akarom elhinni, hogy megint egy háború küszöbén állunk. Pedig míg itthon azon vitatkozunk, ki mit hazudott a diplomájáról, vagy hogy kellenek-e megfigyelők a választásokra, addig az Észak-atlanti Szövetség országai a csapatösszevonásokkal vannak elfoglalva: Spanyolország hadihajókat küld a NATO-csapatok megerősítésére, mi több azt fontolgatja, vadászgépeit Bulgáriába küldi. Romániába Franciaország tervezi katonai alakulatok telepítését, Dánia fregattal cirkál a Balti-tengeren.
Ezek intések Oroszországnak. Putyin azt reméli, az USA minden figyelmét leköti a mára legnagyobb riválisává fejlődött Kína. Eljött az ő ideje, ezért karácsonyi ajándékként óhajaival meglepte a NATO-t. Azt követelte, hogy az orosz határ mentén ne állomásozzanak NATO-csapatok. A szervezet se katonákat, se hadi felszereléseket ne küldjön keleti tagországai területére, és hogy Ukrajnát ne vegye fel tagjai sorába. Látszólag méltányos kérések, hiszen csak Észtországból és Lettországból kéne kivonni a NATO-csapatokat, más tagállammal nincs közös határa az Oroszországi Föderációnak. Csakhogy a kivonások dominóként egy sor országot érintenének, védelem nélkül maradna nemcsak a teljes Baltikum, de a német, a cseh és a szlovák határig minden terület.
Putyin pontosan tudta, épeszű ember nem fogadhatja el ultimátumát, hiszen ezzel visszakapná egykori birodalmát. Sőt nemcsak a volt Szovjetuniót, hanem a valamikori Varsói Szerződés nagy részét is. Az ukrajnai krízis tétje nem Ukrajna függetlensége, hanem Putyin világhatalmának visszaszerzése.
A történelem ismétli önmagát: 1938-ban a határvillongásokat sem vette senki komolyan, egy év múlva viszont Hitler lerohanta Lengyelországot, majd következtek a franciák…
Ma is folyik az erőfitogtatás, a szabotázsakciók, a határincidensek. Az ember hallgatja-nézi a híreket, és nem tudja, mit kellene tennie.
Fotó: népszava
