Megszámolni sem tudjuk, hány hamis érettségi, hamis diploma, hamis nyelvvizsga borzolta a kedélyeket a rendszerváltás óta. Ennyire amatőrök vagyunk mi, magyarok az okmányhamisításban? Esetleg a besúgók működnek ilyen hatékonyan?
Tőlünk nyugatra alaposan kifaggatják azokat a jelölteket, akik képviselőségre pályáznak. Múltjuk minden sötét foltját földerítik, a bölcsőtől a körömfertőzésig, nehogy meglepetés érje az őt jelölő pártot. Aláíratnak vele egy nyilatkozatot is, mely szerint minden, a pártjára nézve hátrányos dolgot az illetékesek tudomására hozott. Amennyiben mégis kiderül bármi kompromittáló, azonnal lemond, és „bánatpénzt” fizet pártja kasszájába.
A módszert még az átlagos nézők is ismerik az amerikai filmekből, nemhogy a kampányszakértők. Nálunk ez egyszerűbben zajlik, csak úgy bemondásra elfogadják az okleveleket – persze nem közemberek esetében. Ott az eredeti okmányokat tanulmányozzák. A politika színpadára lépők végzettségét viszont nem ellenőrzik. A lövészárkok mindkét oldalán hulldogálnak a leplek.
Néhány napja kezdődött a kormánypárti kabinetfőnök vizsgája körüli hercehurcával, akinek nemhogy csak jobb jegyeket intéztek a jogi karon, de meg sem kellett jelennie a vizsgákon. Másnap az MSZP képviselőjének diplomájáról derült ki, hogy annak semmilyen előzménye nem található a kiállító oktatási intézményben. A hölgy nem magyarázkodott. A párt elhatárolódott. És persze felszólították, adja vissza mandátumát. Válaszként azonnal előkerült a másik oldalról egy több mint 20 éves sztori a kormánypárt egykori frakcióvezetőjéről, Debrecen híres polgármesteréről. Ő két cikluson át, nyolc évig ámította közgazdász diplomájával szavazóit és a pártját. Ma sincs neki, viszont még ma is a parlamentben ül. Tanúi lehettünk annak, hogy törvényt módosítottak diploma nélküli államtitkár kinevezéséhez, vagy épp egykori sportoló egyetemi tanárrá és rektorrá tételéhez mindennemű tudományos minősítés, publikáció nélkül. A csúcs a köztársasági elnök doktori disszertációjának plagizálása volt.
A polgár csak kapkodja a fejét, hogyan mernek ilyen evidens ügyekben hazudni? Mitől remélik, hogy épp ők ússzák meg, őket nem fogják „fölnyomni”. Nehezen hihető, hogy a hamis okleveleket, a nyelvvizsgapapírokat, a szövegek „eltulajdonítását” nem gondos kutatómunka alapján kerítik elő.
Képmutatásuk is fölháborító. Miközben a kétkezi munka becsületéről papolnak, a diplomás szakmák többségét szánalmasan alacsony bérrel honorálják, igazolván annak értéktelenségét, miközben diploma után ácsingóznak? Mégiscsak úgy gondolják, diploma nélkül nem érnek lyukas garast sem?
Fotó: nlc
