Nincs még egy olyan város szerte az országban, mint Veszprém, ahol évtizedek óta három színház működik. Ezt ma pontosabban úgy kellene fogalmazni, ahol három is megél. Kérdés, hogy meddig. A kultúra szerelmesei azt remélik, bérletvásárlásukkal még jó ideig.
Kevés a megrendülés – sóhajt Mária, a mosolygós tanárnő, aki noha 67 évesen nem mulaszt el soha egyetlen alkalmat sem szülővárosa dicséretére, most kénytelen kritzálni: a számára legfontosabb hiányzik a teátrumokból, a megrendülés. A Pannon Várszínházban utoljára 21 éve, A hegedűs a háztetőn előadásán, a Petőfiben nyolc éve a Holt költők társaságán érezte: ez az, amiért szépen felöltözik és lelkében is fölkészül a találkozásra. A színház neki még ünnepi alkalom, azt várja, hogy fölemelő legyen a színpadi történés. Elfogadja persze, hogy a többség a fárasztó napok, a folytonos konfrontáció után szórakozni akar, bár úgy véli, azt megkaphatják otthon videók nézegetése közben, vagy akár a moziban is, de neki a katarzis kell. A színházak működtetéséhez pedig bevétel, így aztán érti, hogy ezt könnyed, szórakoztató zenés darabokkal talán elő lehet teremteni…
Örömmel meséli mindenhol, olyan kultúrhelyen él, ahol képesek eltartani három színházat is, és nemcsak szalmalángos pillanatokra – legalább huszonöt éve a „nagy” Petőfi Színház mellett működik a Kabóca Bábszínház és a Pannon Várszínház.
Nem lehet elég korán kezdeni
Mária gimnazista kora óta hűséges néző. Anno látta játszani Veszprémben Latinovits Zoltánt, Majczen Máriát, Cserhalmi Györgyöt. Rajongásának tárgya Tánczos Tibor volt. Akkor persze a legtöbb előadás nagyon tetszett, de arra máig emlékszik, hogy a Ványa bácsi után egész éjjel nem tudott aludni, olyan megrendítőnek érezte Tánczos Tibor címszerepbeli alakítását. Felejthetetlen este volt a „dimitrovos” 1987-ben, amikor a Petőfi Színház épületét felújították és kényszerűségből a művelődési házban játszottak. Paál István rendezte Örkény Forgatókönyvét, amire tódult a fél ország, mert betiltásától tartottak. Máriát megerősítette, nem elég az épület és a technika az igazi színházhoz. Mostanában viszont elgondolkodva jön ki előadások után. Magában keresgéli a hibát, amiért nem érinti meg a színpadi játék. Nem mondaná egyikről sem, hogy kár volt megnéznie, mert mindenben talál néhány ötletes megoldást, egy-két jó pillanatot, de tanítványai előtt képtelen őszintén lelkesedni, becsapni nem akarja őket. Sajnálja az ifjakat amiért ők nem élhetik át az életüket megváltoztatónak hitt érzést, ami őt formálta anno. Veszprémi polgárként kötelességének érzi mind a két teátrumban bérletet vásárolni. Igaz, nyugdíjasként kedvezményeket kap. Eszébe jutnak Petőfi Sándor sorai:
„Pártolj, közönség, és majd haladunk,”
Mond a szinész: és az meg így felel:
„Haladjatok, majd aztán pártolunk;”
És végre mind a kettő elmarad.”
Mária is úgy véli, noha reményekkel teli szívvel ül be az előadásokra. Meggyőződése, ha a diákok rászoknak a színház örömére, akkor nem hagyják ott azokat akkor sem, ha épp nincsenek a csúcson.
A Kabóca Bábszínház ehhez partner, már az egyéves babákat is érdemes elvinni. A kicsik tapintással, szaglással, énekléssel ismerkedhetnek a természet darabkáival a Rügyek és gyökerek címmel futó beavatáson. Vannak a klasszikus mesék: a Kőleves, A szegény halász meg a túl sokra vágyó felesége, A kismalac meg a farkasok a legkülönbözőbb technikákkal, például ujjbábokkal, marionett- vagy óriásfigurákkal. Paraván mellé, mögé kerülnek napjaink hétköznapi történetei, a Csillagbusz, Sárkányék háza. A gyerekek élvezik a bábszínház új otthonát a vár alatt. Hallatszottak Veszprémben olyan hangok, hogy minek vesz újabb koloncot a nyakába a város, menjenek csak az óvodákba, bábozzanak csak ott. Mára talán elcsitultak a morgások, a 2001 óta hivatásosnak minősülő társulat bebizonyította, munkájuk középpontjában az átélhető, hiteles történetmesélés áll színes formanyelvi megoldásokkal, műfajok váltogatásával. Meglepő, friss „felnőtt” produkciókkal robbantak be a kulturális életbe. Például Lakatos Márk írta a Táncoló festményekhez a szöveget, Borlai Gergő szerezte a zenéjét, koreográfusa, rendezője Ladányi Andrea. Czéh Dániel és Markó-Valentyik Anna játsszák. Felnőtteknek szól kísérletinek hirdetett darabjuk, a Faust, avagy a borzadályos komédia az ördöggel. A klasszikus középkori moralitásjátéknak olyan – kortárs vizuális és zenei köntösbe öltöztetett – változata, amely a 19. századbeli cseh népi marionettjáték és a „családi bábszínházak” kukucska-színpada hagyományát idézi meg.
A közösségteremtésben is keresik az új módszereket: Spontán címmel újdonságként indul sorozatuk, melyeken a játék örömét ígérik, nincs előre megírt szöveg, sem gondosan begyakorolt jelenet. Eső vendégük Hevér Gábor.
A Pannon ott van minden kilométerkőnél
Veszprémben csak Pannonként becézik. Alapítójának hosszabb neve van: Pannon Várszínház Színművészet-fejlesztési Nonprofit Kft. Nagyvázsony Község, Várpalota Város Önkormányzatai, az Internmed Bt. és Vándorfi László 2001 februárjában alapították. Azzal a nemes céllal, ami az elnevezést is indokolta: elsősorban Veszprém, Veszprém megye, az egykori Pannónia váraihoz, történelmi helyszíneihez kapcsolódó események, személyiségek korszerű színházi megjelenítésére vállalkoztak. Hogy nem nélkülözte a realitást a harmadik veszprémi társulat beindítása, azt igazolja az elmúlt negyedszázad. Idén jubileumi évadot hirdetett Vándorfi László igazgató, aki nagy történelmi elődeihez hasonlóan „mindenes”: az irányításon kívül rendez és olykor színészként is a deszkákra lép. Legutóbb épp Molnár Ferenc Játék a kastélyban előadását „vezényelte” Turai Sándor színműíróként.
Új játszóhelyeket is talált az egykori Séd moziból kialakított Hangvilla mellé. 2022-ben két belvárosi udvar kelt életre: a Szabadság tér alatti irodaház FORTEpiano nevet viselő belső udvara, valamint a Rákóczi utcai Pannónia dell’arte udvar, amelyet kisgyermekes családoknak szánt Az udvar titkai című interaktív zenés mesejátékkal, illetve az ifjaknak a Liliomfi@ című interaktív komédiát Szigligeti Ede eredeti műve alapján. A FORTEpiano udvarban Arany János Toldi című elbeszélő költeményének fizikai színházi adaptációját látták vendégül a Forte Társulat előadásában, de mediterrán hangulatú koncerteket is szerveztek.
A Pannon indulásakor gondoltak a jövendő nézők bevonására, gyakran mutatták be a kötelező vagy az ajánlott irodalom színpadi változatát. Ilyen volt a János vitéz, a Toldi, A kőszívű ember fiai, a Légy jó mindhalálig!, az Antigoné, a Bűn és bűnhődés, a Hamlet, a Makrancos hölgy, a Kossuth és Széchenyi vitája, a Fáklyaláng. Imponáló maga a felsorolás is. Ezekből meghatározott előadásszám után elfogytak a nézők, egyre drágább lett a fenntartáshoz szükséges energia, a jegyek árából és a szponzorok támogatásából nem futotta. Olyan produkciókat kellett összeállítani, amelyek országszerte piacképesek, ráadásul megtölthetők velük a sportcsarnokok is. A társulat kilépett a megyehatárokon túlra, a Pannon megindult Dunaharasztitól Kazincbarcikáig, Kalocsától Tokajig, a Papp László Sportarénától Makóig. A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (2005), A dzsungel könyve (2006), A padlás (2007), A Pál utcai fiúk (20017) meghódította a közönség szívét. Amíg a társulat az országot járta, a veszprémiek új kiváló produkciókat láthattak a Pannon otthonában, mint a szombathelyiek évadnyertesét, Móricz Zsigmond Kivilágos kivirradtig előadását.
Közben a Pannonban felnőtt az a korosztály, akik zenés darabokban énekeltek, táncoltak, statisztáltak, akik közül többen profikká lettek, ma már nemcsak a színész kategória minősítettjei, de koreográfiákat készítenek, darabokat rendeznek. Ráadásul kortárs művet, mint Szelle Dávid a Jászai Mari feltámasztását.
Petőfi az eklektika jegyében
A szó nemes értelmében népszínházinak minősíthető a Petőfi műsora. Épülete közadakozásból készült. 1908 szeptemberében nyitotta meg kapuit.
36 évvel ezelőtt nagyon gondosan felújította, ami nagyszerűen sikerült, tervezői és kivitelezői szempontból egyaránt. Azóta szemmel látható romlás sem az épület belsejében, sem kívülről nincs, viszont a színpadtechnika fölött eljárt az idő, azt mindenképpen fel kell újítani.
Önálló társulatra csak 1961-ben tettek szert. Alapító okiratában egytagozatú prózai színházat ígértek, „a mai életet, a mi korunkat kifejező műsorpolitikával, középpontban magyar művekkel, új magyar drámákkal, városi jellegű színházkultúrát egyenletes színvonalú előadásokkal”. A létesítmény felújítása várat magára.
Kétségtelenül volt idő, amikor tökéletesen megfeleltek a nemes szándéknak, nem telt el évad Németh László-, Illyés Gyula- vagy Csurka István-bemutató nélkül. Özönlöttek a fővárosból is Csurkán borzongani. A rendszerváltás utáni időkben vidéken csökkent a társulatok anyagi támogatása, ezért a költségeket trükkösen kényszerültek csökkenteni: az állandó tagok létszámát minimalizálták, a feladatokat megbízásokkal végeztették el, mert költségként azok leírhatóakká váltak. A szakmai színházi műhelymunkára nem maradt idő, a színészek, ahol tudtak, „fusiztak”. A közönségnek is megélhetési gondjai voltak, a vállalkozók még nem erősödtek meg, vagy egyik pillanatról a másikra tűntek el támogatásukkal együtt. A nézőteret pedig meg kellett tölteni, ezért húzóneveket szerződtettek egy-egy produkcióra. Negyedszázada Veszprémben is járt Tordai Teri, Esztergályos Cecília, Rátonyi Róbert, de nem váltották meg a kasszát, nemhogy a világot. Átalakultak az évadtervek, egyre több lett az „eladható” zenés darab. Ma leginkább az operettek világában van otthon a társulat, melynek élén Oberfrank Pál áll 15 éve, aki nem mellesleg a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke, az Ars Sacra Fesztivál nagykövete. Feltehetően jó alkupozícióban tárgyal a költségvetési támogatásokról.
Az idei évad színesnek ígérkezik. Volt előbemutató az István, a királyról augusztus 20-ra, de bérletben ősztől látható. Bódi Mária Magdolna boldoggá avatása kapcsán a kortárs darab Topolcsányi Laurától már szintén nézhető. Nagy visszhangja volt májusban Horváth Renátó Ady és Léda – szeretném, ha szeretnének táncjátékának, októbertől bárki láthatja majd. Meghívott vendégként Benkő Péter színmművész Molnár Ferenc klasszikus sikerét rendezi, karácsonyi ajándékként Dolhai Attila a Hyppolit, a lakájt. Izgalmas, nyomozós játék A hieroglifák titka a Szent István Király Múzeum Régész Színházának közreműködésével.
Mindezek mellett a színházak fesztiválokat is szerveznek: a bábszínház Kabóciádé címmel családok számára, a Pannon a tánc szerelmeseinek Nemzetközi Kortárs Fesztivált zsűrivel, díjakkal, a Petőfi Rátonyi Róbert Operettfesztivált nyáron, tavasszal nyolcadik alkalommal Lélektől lélekig fesztivált.
Vezető képünkön: A padlást 2007 óta folyamatosan játszák a Pannon Várszínházban
