Harminchárom éves korában egyik napról a másikra „leoltották a villanyt” – mondja. Somogyi Róbert most 57 éves. Kontúrokat, árnyékokat lát csak. A párjával és a kutyájával egy veszprémi szociális bérlakásban él. Idősotthoni elhelyezésre vár, de a beugró majdnem a duplájára emelkedett. 6,5 millió forintot kellene letenniük.
Nyitja az ajtót, nyugtat, hogy a kutyától nem kell tartanom, szinte még kölyök. Tizenhét hónapos moszkvai őrkutya, a neve stílusosan: Lenin. Valóban barátságos „apróság”, aki a gazdája mellett terápiás kutyaként teljesít szolgálatot. Csak ketten vannak itthon. Rita, Róbert párja lent van most egy baranyai kis faluban az édesanyjánál. Nemrég operálták a szemét, de ő se lát.
– Sokan kétségbe vonják, hogy vak vagyok, mert csak azt látják, hogy jövök-megyek, közlekedek a városban, ügyeket intézek, sétálni viszem a kutyát. De hát világéletemben pörgős voltam és nem is nagyon számíthatok senkire. Vagyis ez így nem igaz, mert többen is segítenek, de a mindennapi teendőkkel magamnak kell megbirkózni. Pontos napirendem van. Lenint kora reggel viszem le először, utána elindulok a városba, mert majdnem mindig van valami elintéznivaló. Itthon takarítok, felmosok, a kutya miatt ezt se lehet elhanyagolni – magyarázza Somogyi Róbert, miközben elém teszi a betegségével kapcsolatos dokumentumokat.
A diagnózisa szerinti öröklődő ideghártya dystrophia (sorvadás, elfajulás) és látótér defektusok miatt Róbert egészségkárosodása 80 százalékos. Önellátásra nem, vagy csak segítséggel képes – olvasom a legutóbbi, 2021-es szakértői bizottsági állásfoglalásban. Itt van az a levél is, amiben a veszprémi II. számú idősek otthonának vezetője 2022 februárjában arról értesítette, hogy a hatályos jogszabályok alapján idősotthoni elhelyezésre jogosult és a várólistán előjegyzésbe vették. A levélhez egy értékelő adatlap is tartozik, amely szerint bizonyos tevékenységekben nem, másokban viszont segítségre szorul. És végül egy értesítés az idősotthonból 2023 májusi dátummal, hogy idén április 1-től az intézmény ellátási díjai megváltoztak és egy 40 négyzetméteres, erkélyes garzonért 6,5 millió forint egyszeri hozzájárulást kell befizetni, ami a beköltözés időpontjáig változhat. A tapasztalat szerint ez inkább további növekedést, nem pedig csökkenést jelent.
– 3,5 millióról volt szó tavaly, úgy gondoltuk Ritával, hogy ennyit valahogy össze tudnánk kaparni. De a duplája nekünk elérhetetlen. Abban bízunk, hogy találunk olyan jó szándékú, tehetősebb embereket vagy cégeket, akik segítenének nekünk. Ha összejönne a pénz és még mindig nem szabadulna fel lakás az idősek otthonában, vennénk inkább Baranyában egy kicsi házat. Falun az emberek elfogadóbbak, a kis közösségekben hamarabb akad olyan személy, aki a napi életvitelünket megkönnyítené. Közöttünk húsz év a korkülönbség, nagy valószínűséggel én megyek el hamarabb. Ritának akkor ott maradna a ház, aminek az árából be tudna költözni egyedül egy otthonba – árulja el, miért is fordult a nyilvánossághoz.
Somogyi Róbert harminchárom éves koráig volt sofőr és vendéglátós, aztán hosszú időn át kis tételben fehérneművel, zoknival kereskedett, sporttáskában vitte az árut többnyire cégekhez. Ez a pénzkereseti lehetősége a covid-járvány idején megszűnt. Most ketten, vagyis Leninnel együtt hárman, 160-170 ezer forintból élnek havonta. A rezsi és a hiteltörlesztéseik elvisznek belőle 140-et. Igen, kénytelenek időnként hitelre vásárolni dolgokat. A szobában lévő hatalmas televíziót például, amit Róbert legalább lát valamennyire, ahogy a hűtőszekrényt is, mert a régi elromlott. De hogyan lehet a maradékból megélni?
– Nem iszunk, nem dohányzunk és csak olyan programokra megyünk, amelyeket a vakok szövetségének tagjaiként ingyenesen látogathatunk. Van néhány állandó támogatónk, nekik nem tudunk eléggé hálásak lenni. A Zóna étteremtől minden nap kapunk meleg ételt, a Mákmoiselle Pékségtől hetente kétszer kenyeret. Magánszemélyek anyagiakkal is segítenek időnként – mondja, hozzátéve, hogy a telefon az egyetlen, amit nem tud nélkülözni.
Mostanáig elképzelni se tudtam, milyen hasznos lehet az okostelefon a vakok számára. Róbert ujja villámgyorsan cikázik a kijelző fölött, ahogy a készülék géphangja navigálja. Megmutatja azt is, hogyan működik a Távszem szolgáltatás. Felhívja a számot, kellemes női hang jelentkezik. Róbert egy dokumentum elolvasásához kér segítséget és az irat fölé tartja a telefont. Amit a kamera lát, az megjelenik valahol egy távoli monitoron, és a hölgy már mondja is, mi áll a hivatalos levélben.
Somogyi Róbert megpróbál úgy élni, mintha látna. Nem gubózik be, nem hagyja el magát. De tudja, hogy az állapota romolhat és egyre inkább szükségük lesz egy olyan biztonságos háttérre, ahol a segítség mindig elérhető. A megoldás az idősotthon lehet. Ha sikerül.
(Telefonszáma:70/631-6845, számlaszáma: 1177 3487 0000 2882 0000 0000)
Vezető képünkön: Lenin jutalomfalatért ágaskodik
