Meghalt a földink, az Ajkán született Scherer Péter. Mondhatnánk úgy is: a srác az utcánkból. 64 évet élt. Fájdalmasan keveset. Generációkat döbbentett meg halálhíre, személyes veszteségként éljük meg halálát.
Szeretetreméltó ember volt Scherer Péter. Sugárzott róla az öröm. Érzelmeit nem szégyellte a nyilvánosság előtt. Boldog mosollyal az arcán vette át a Budapestért díjat vagy a Karinthy-gyűrűt, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét vagy a Páger Antal-színészdíjat. Nem rejtette el könnyeit sem, például amikor Mucsi Zoltánhoz fűződő barátságukról beszélt Kadarkai Endre műsorában. Egyszer megkérdeztem, sajnálja-e, hogy nem kapott Kossuth-díjat. Csak nevetett: az a Jancsó Miklósoknak jár. Hozzátettem még, szerintem nagyon hasonlít a világhírű rendezőre – nem külsőleg. Meghatódva hárított.
Pedig Scherer Péter ugyanolyan jó ember volt, mint Jancsó idős korában. Nem véletlen, hogy a szépkorú rendező nemcsak foglalkoztatta filmjeiben a Scherer–Mucsi párost, de többször nyilatkozta róluk, micsoda szeretetreméltó fickók, az ilyeneket lámpással kell keresni. Cím is lett belőle: Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten. 1998-ban forgatták, utána évtizedekig a magyar film alapembere lett: Kontroll, Argó, Magyar vándor, Valami Amerika, Made in Hungaria, Szenvedélyes nők. Generációk élvezték humorát, letisztult játékát.
Tiszta mosolya rengeteg szeretetről árulkodott. Nem véletlen, hogy az Apatigris tv-sorozat rendezői őt választották a címszerepre. Három lányát annyi megértéssel terelgette, amennyi elég lenne tíz hétköznapi családnak is. A dokumentumok azt állítják, 286 filmben jelent meg színművészként, olykor csak hangját kölcsönözve, például a Másnaposok trilógiában. Jókat mulatott azon is, hogy Latinovitshoz hasonlították, aki szintén a Műegyetemen diplomázott. A két építőmérnök nem végzett hivatalos színésziskolát, mindketten játszottak Kecskeméten, mindketten rendeztek más színházakban.
Scherer Péternek megadatott három színházi társulat alapító tagjának lenni: az Arvisura Színházi Társaság, a Bárka Színház és a Nézőművészeti Kft. létrejöttében vállalt felelősségteljes munkát. Szerette magát kipróbálni, egymással szinte ellentétes működésű színpadokon: a Krétakörben, a Nemzeti Színházban, az Operaházban, a Centrálban, a Karinthy Színházban rendezett is, de szívesen utazott Salgótarjánba, a Zenthe Ferenc Színházhoz, ahol izgalmas előadások születettek. Honnan volt minderre energiája? Nem tudhatjuk. Amit fontosnak tartott, arra nem sajnálta az időt. A gyerekek sportolását nagyon is annak gondolta, és azt is, hogy kellenek a példaképek, ezért beült a Sport TV-be, ahol a kosárlabda nagyszerűségéről mesélt, meg az NBA-sztárokról, hogy a tehetség mellé mennyi munkát kell befektetni a siker érdekében. Eredendően szerette a kosárlabdát, ezért tudott élvezettel előadni róla.
A nézők szeretete mellett a szakma tiszteletét is kivívta: megkapta 1995‑ben a Színikritikusok díját, 1999‑ben a Filmkritikusok díját, 2009-ben a Jászai Mari‑díjat.
Fájdalmasan kevés a 64 év, mégis úgy érzi az ember, Scherer Péter boldog életet élt, életműve jelentős.
Őszinte mosolyát, amelybe mindig vegyült csak a legnagyobbakra jellemző picike fájdalom, őrizzük.
Vezető képünkön Scherer Péter. Fotó: Sárosi Zoltán
