Balázs Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész rendezésében merülhet el a közönség a békebeli Váci utca apró drogériájának karácsony előtti napjaiban. Vásárlók jönnek-mennek, de nem is ez az érdekes. A kis boltban ugyanis forr a levegő, és lesz, aki bizony a rövidebbiket húzza. Az Illatszertár a Veszprémi Petőfi Színházban.
László Miklós darabja klasszikus századeleji komédia, hagyományos komikus figurákkal, helyzetekkel és némi emberi drámával, hogy mégiscsak megkeserítse valami a cukormázat. Az a fajta kedves vígjáték ez, ami megkapó ugyan, de biztonsági pályán marad. Sikere vagy sikertelensége pedig döntő részt a színpadra lépő színészeken múlik. Nehezítő tényező az az alapállás, hogy a konfliktus nem a szemünk előtt bontakozik ki, hanem a kezdő pillanatban már „in medias res” helyzetben vagyunk. Az indulatok forrnak, a főnök (Kőrösi Csaba) ideges, Asztalos (Józan László) a hibás, szerinte erről pedig Balázs kisasszony (Szederjesi Teodóra) tehet, akit még egy pillanatra sem láttunk. Az előadásnak már ezen a ponton meg kell fognia a nézőt, hogy az kíváncsi legyen az okokra, és ne agyavesztett ordítozásként fogadja a legelső jeleneteket.
Könnyen és jól körülírható karakterekkel dolgozik a darab, ezért áll vagy bukik minden ezen szereplők megformálásán. Asztalos úr a szorgalmas, megbízható munkaerő, a szerelemben viszont kissé tutyimutyi. Józan László remekül hozza a figurát, koherens egészet alkot. Játéka szépen követi, milyen viselkedés vagy reakció várható el egy ilyen fiatalembertől az adott helyzetekben.
A főnök, Hammerschmidt úr történetszála adja a cselekmény drámai vonalát. Egy családfő története bontakozik ki általa, aki a családja jólétéért dolgozik, de meg kell tudnia, hogy a felesége megcsalja. Ráadásul épp az egyik alkalmazottjával. Kőrösi Csaba átélhetőn járja be a düh, csalódás, elkeseredettség és végül a kényszerű választás és beletörődés fázisait.
Sipos úr (Keresztes Gábor) jóravaló, de rendkívül visszahúzódó figura. Nem akar konfliktusba bonyolódni. Ő az, aki nem veszi zokon, ha levegőnek nézik, mégis próbálja terelgetni a fiatalokat. Kicsit hasonlít az Abigél Kőnig tanár urára, aki a háttérben marad, de a nagy dolgokat végül is ő indítja el. Ám az Abigéllel ellentétben itt nem lepődünk meg ezen. Az első pillanattól érezni lehet, hogy annál van a legtöbb információ, aki a legkevésbé harsány. Keresztes Gábor hanghordozását és színpadi jelenlétét egyaránt nagyszerűen idomította a karakterhez.
Balázs kisasszony kedves, ábrándos lány, de a fogkrémes tubusok megtöltése nem az erőssége, és a legkevésbé sincs jóban Asztalos úrral. Folyton vitáig fajuló beszélgetéseik rávilágítanak ellenszenvük gyökereire, mígnem egy veszekedés fel nem fedi a komikus csavart. Asztalos úr rájön, hogy ők ketten bizony egymással szerelemig mélyülő levelezésben állnak hosszú idő óta. Ez rengeteg megmosolyogtató pillanat alapját adja, az előadás végén azonban nem derül ki, Balázs kisasszony megtudja-e az igazat, vagy Asztalos úrnak sikerül megnyerni egykori fúriája szívét „levélönmagával” szemben. Szederjesi Teodóra könnyed játékával és vidékies beszédstílusával kelti életre a fiatal lányt.
Árpád (Keller Márton) a komikus balfék, aki a humor primer hordozója. Szeretetreméltó együgyű, aki mégis mindig jó helyen van, így fontos pillére a cselekménynek. Igazán hálás szerep, melyet a fiatal színész nagy lelkesedéssel formál meg.
Az illatszertár többi dolgozója kevesebb szerepet kap ugyan, jelentőségük mégsem elhanyagolható. Kádár úr (Szeles József) a nőcsábász és önjelölt gentleman, viszont soha egy vasa sincs, így másokon igyekszik élősködni. Rátz kisasszony (Hirschl Laura) is azok közé tartozik, akik belesétáltak Kádár bűvkörébe, de ahogy idővel mindenki, ő is kiesik a pikszisből. Molnár kisasszony (Palásthy Bea) újabb tüneményes színfolt az előadásban zilált ügyetlenkedésével és folytonos késésben levésével.
Az Illatszertár mindent egybevéve korrekt előadás. A színészi játék jó, a színpadkép szép, a történet kedves, de a jelenetváltó sötétek kissé hosszúnak érződnek még úgy is, hogy az idő múlását hivatottak jelezni. Szórakoztató, de ahogy a legelején írtam, biztonsági pályán marad.
Szalai Renáta
A vezető képen Keresztes Gábor és Kőrösi Csaba. Fotók: Veszprémi Petőfi Színház
