Önzés. Elidegenedés. Szeretetlenség. Magány. Közöny. Sokan jellemzik ezekkel a szavakkal a 21. századot. Mi tagadás, sokszor van okunk így látni a világot magunk körül. Aztán jön egy Zente, egy Levi, egy Zoli és csodák történnek.
A két SMA-val küzdő kisfiúnak hetek alatt dobta össze a magyarok jobbik és segíteni is képes fele azt a horribilis összeget, amibe a gyógyulásukra esélyt adó gyógyszer került. Ahhoz, hogy időre meglegyen a pénz, a milliós adományok mellé sok-sok ezer forintos, ugyanolyan szeretettel felajánlott utalás is kellett. És sikerült!
Nem arról akarok most írni, hogy a ritka betegségben szenvedőkről miért nem az állam gondoskodik, hanem megmutatni, hogy íme az Ember! Az Ember, aki képes segítő energiákat gerjeszteni és az Ember, aki rezonál, ha valaki segítségre szorul. Megmutatni, hogy a világ talán nincs elveszve még.
Vörös Zoltán, a négygyermekes, kiújuló nyirokrákkal küzdő fiatal apa tegnap megérkezett Izraelbe. Este ezt írta ki a közösségi oldalán: „Sok tényezőnek kellett összeállnia ahhoz, hogy az izraeli lehetőség tényleg megvalósulhasson. Meg kellett találni ezt a fajta terápiát, írni kellett rengeteg kórháznak és meg kellett felelni a támasztott kritériumoknak. Ez sem volt kis munka. DE ez a feleségem támogatása nélkül nem jöhetett volna létre, Ő volt az, aki éjjelt, nappalt beáldozva írta a posztokat, látogatott engem a kórházban és a gyerekeinket ellátta. DE ez se lett volna elég, ha nem vagytok Ti, kedves csoporttagok, ismeretlenek és ismerősök, akik szíveteket és pénztárcáitokat megnyitva lehetővé tettétek, hogy esélyt kapjak a gyógyulásra. Köszönöm Nektek, örökké hálás leszek ezért a támogatásért és ígérem, két kézzel fogom megragadni ezt a lehetőséget, tudom, hogy a világon az egyik legjobb helyen vagyok, hogy elkezdjem a betegség legyűrését!”
Zolinak nyolcvanmillió forintot adtak össze alig több mint egy hónap alatt ismerősök és ismeretlenek. Közvetlen utalással, jótékonysági licittel, rendezvények bevételével gyűlt a pénz. Személyesen nem ismerem őt, az is csak „menet közben” derült ki számomra, hogy Veszprémben született, a Lovassyban érettségizett. A jótékonysági licitbe magam is bekapcsolódtam és amikor átadtam a felajánlott tárgyakat a licitnyerteseknek, ismeretlen emberekkel mosolyogtunk egymásra. Akkor jutott eszembe, hogy az igazi ajándékot Zoli és a felesége, Niki adja nekünk. Miközben a maguk kőkemény harcát vívják egy súlyos betegséggel, közösséget építenek, példát mutatnak és szeretetszálakból szőnek láthatatlan energiahálót vadidegen emberek között. Nem utolsó sorban pedig visszaadják a hitünket, hogy bármi történjék is a világban, mindig lesznek elegen, akik átviszik a szerelmet a túlsó partra.
(Február 8-án Nemesvámoson a Vámosi Lencse- és Hurkafesztivál teljes bevételét is Vörös Zoltán gyógyulására ajánlják fel a szervezők.)
