Sok mindent lát az ember kutyasétáltatás közben. Például azt is, hogy a Fricska előtti utcakönyvtár ajtaját már megint leszakította valami agyatlan erős ember. Sőt, az üveget is összetörte. Biztos büszke volt magára, ha magánál volt egyáltalán. Napimorgónak szántam ezt az írást, de Napividámra sikeredett.
Tegnap délután egy kutyás párra figyeltem fel, akik az utcakönyvtár előtt szorgoskodtak. Közelebb érve láttam, hogy a férfi egy fúrógépet szorongat és az ajtó pontos záródását teszteli. Kiderült, már másodszor jöttek el, hogy megjavítsák, amit más tönkretett. Nem kérte rá őket senki, csak épp nem bírták elnézni a pusztítást. Megpróbáltak érdeklődni a Fricskában, gondolták, a könyvtár hozzájuk tartozik. A válasz rideg volt és elutasító: semmi közük hozzá.
Valóban, a kis könyvszekrény oldalán egy felirat hirdeti, hogy a Veszprémi Építészklub és Alkotóműhely hozta létre, nyilvánvaló jó szándékkal, a közösség örömére. Ettől még persze a Fricska imázsához tartozik, javítja vagy rontja azt. A fúrógépes férfi szerint akár törődhetnének is vele és rászánhatnának pár ezer forintot a megjavítására. Igaza van.
Szóval morgolódni akartam, de a bosszankodásnál fontosabb, hogy van két ember a városban, akik cselekszenek akkor is, ha nem kötelező, akkor is, ha senki nem téríti meg nekik az időt, az anyagot, az energiát. A nevüket nem kérdeztem, de talán eljut hozzájuk: Köszönöm!
