A férfikézilabda-Európa-bajnokságon saját elvárásukhoz képest is eredménytelenül szerepelt a magyar válogatott. Nem jutott a legjobb nyolc közé. A gyors és váratlannak mondott kiesés után kapott is hideget-meleget.
A szövetségi vezetők, a szakmai stáb, a játékosok kerültek össztűz alá és ezáltal a teljes sportág is. Ennek első következménye, hogy amíg elkészül a beszámoló a kontinensviadalról, addig felfüggesztették a női (Pálinger Katalin) és a férfi (Nagy László) szakmai alelnök munkáját.
Ami a három mérkőzésen a pályán történt, az csak azoknak volt lehangoló, meglepő és elkeserítő, akik nagyon messze vannak a realitástól és akik kevésbé érzékelik, hogy a sikert a kudarctól valóban csak egy hajszál választja el. Akár fordítva is lehetett volna ez az egész. Viszont így lett „kutyaütő” a magyar csapat a hollandoktól elszenvedett vereség után. Így váltak „istenkirályokká” a fiúk Portugália legyőzésével, majd az Izland elleni fiaskóval a jelentős többség máris kiöntené a fürdővízzel együtt a gyereket is.
Közben a statisztikai adatok, amiket Kocsis Máté szövetségi elnök szájába adtak, egyértelműen igazolták, hogy nagyon messze vagyunk az elit mezőnytől. Ezek a tények és a realitás a férfi szakágban is. Mindenben gyengék a mutatóink. A 213 milliárd forintos tao-támogatás viszont több kérdést is felvet mind a két szakágnál, az alapítványoknál és a kluboknál is. Kiválasztás, képzés, edzők szakmai felkészültsége, versenyeztetés. Az összefoglaló úgy is szólhatna, hogy: hol az erre szánt „lóvé”, sporttársak? Amiből királyul élnek nagyon sokan, mégis érdemtelenül.
Ám nézzük most kicsit más megközelítésből is a történteket, mert minden mindennel összefügg! A szálak elvezetnek a megoldáshoz. Még sokan emlékszünk arra, amikor Ljubomir Vranješt elküldte a Telekom Veszprém. Vele együtt Nikola Eklemović szakmai igazgatót is. Akkor megbízott edzőnek Gulyás Istvánt kérték fel, hogy a soron következő Bajnokok Ligája összecsapásra készítse fel a csapatot. Ígérték neki: ha idegenben sikeresen megvívja a nagyon fontos összecsapást, akkor akár folytathatja is a munkát. Csakhogy még jóformán el sem utaztak, le sem játszották a találkozót, de már írták David Davis szerződését, ezért csak „duma” volt, hogy Gulyás István maradhat a Telekom mestere. Aki egyébként Bresztben hozta a meccset együttesével (28–29). Vagyis teljesítette az elvárást.
Igen ám, de közeledett Nagy László játéktól való visszavonulása. Neki már jó előre odaígérték a szakmaiigazgató-pozíciót a rekord magyar bajnok klub vezetői. Kinek másnak? Nagy László a világhírű Barcelonában pallérozódott, ott vált extra-klasszis játékossá és egy sikeres klubmodell nemzetközileg elismert sportolójává. Testközelből szemlélte és tapasztalta, hogyan működik a sikert sikerre halmozó katalán egylet. De akkor mi lesz a „Gulyival” (harminckét éve ismerjük egymást, talán nem haragszik ezért a megszólításért), mert két szakmai főnök nem lehet?
Kézenfekvő volt a megoldás, hiszen közben Nagy Lászlót kinevezték a Magyar Kézilabda Szövetség férfi szakágának alelnökévé is. Ebben a pozícióban már dönthetett úgy, hogy Gulyás Istvánt választja szövetségi kapitánynak. Ehhez azonban még meg kellett oldania egy kellemetlen problémát. Rábeszélni a regnáló, még egyéves szerződéssel rendelkező, az EB-selejtezőket sikeresen megvívó Csoknyai Istvánt, hogy adja át a helyét. Ez is megtörtént, habár Csoknyai duzzogott kicsit. Biztos, ami biztos alapon a szakmai alelnök bevette a stábba a korábbi játékostársat, barátot, Chema Rodriguezt is. Így jött létre az a hármas, amelyben Gulyásnak volt a legmagasabb szakmai végzettsége, neki volt a legtöbb edzői tapasztalata, és nem mellesleg három nyelven is beszél. Csak éppen a magyart nem használhatta az időkéréseknél. Pedig igény lett volna erre az eligazításoknál. A pálya szélén és a kritikus pillanatokban is némaságra ítéltetett a „Gulyi”.
A televíziós közvetítések őt mutató közelképei, az arcjátéka, a mimikája azt sugallta, hogy egy halvérű, csendes, sétálgató kapitányunk van.
Pedig nem az. Éppen az ellenkezője. Akik ismerjük, tudjuk, hogy játékosként a csapat esze volt támadásban. Gulyás István ambiciózus, törekvő, véleményét mindig kimondó, lelkes, lelkesíteni tudó, néha vehemens személyiség, aki képes motiválni a csapatát, a játékosait. Ha valóban övé a karmesteri pálca. Így viszont kezét többször karba fonva csak szenvedett a történtektől. A testbeszéde valóban sokat elárult…
És végül, de nem utolsó sorban Kocsis Máté szerepét nem politikai alapon kell megítélni. Ő a jelenlegi rendszer lehetőségeit kihasználva, a mi pénzünkből 213 milliárd forintot kapott a sportág felvirágoztatására. Amihez még épült egy csodapalota is. Megszerezte, belerakta. Azokon kell számon kérni, akik felelőtlenül „elégették” ezt a brutális összeget! Azt viszont a számlájára kell írni, engedte, hogy a veszprémi klub szakmai igazgatója a szövetség szakmai alelnöke is legyen, plusz a válogatott kispadjára is leülhessen.
Gulyás István szerződése január 31-én lejár. Vajon ő viszi el a balhét? Merthogy hamarosan világbajnoki selejtezők következnek, ezért gyorsan döntenie kell valakinek…
Donát Tamás
A képen Bresztbe utazás előtt a szerző (balról) Gulyás István megbízott edzővel
