A látottak az embert jobban emlékeztetik egy fedett kamionparkoló, egy depó vagy egy pláza hátsó gazdasági bejáratára, mintsem egy középkori erősségre. Írja az index.hu-n Jamrik Levente a most átadott, felújított nagyvázsonyi várról.
Nemrég fejeződött be a nagyvázsonyi Kinizsi-vár felújítása. A látogatók most húsvétkor szembesülhettek a Nemzeti Várprogram keretében elvégzett munkával. Jamrik Levente történész, városkutató végigjárta az 1463 környékén épült várat. Szerinte a felújítás(ok) során „a szakhatóságok elvárásai látszólag csak arra terjednek ki, hogy a régit meg lehessen különböztetni az újtól, a restaurálási folyamat pedig ott érjen véget, ahol a hipotézis elkezdődik. Bár munkahelyi követelmény, de a döntnökök látszólag már nem nagyon foglalkoznak a tervezés logikájával, az építészet megközelítésével, formanyelvével, értékhierarchiájával, didaktikájával, téralkotási elképzeléseivel és legfőképpen az anyaghasználatával. Ennek tükrében a műemlék- és örökségvédelemmel foglalkozó állami szervezeteket az sem izgatja a végeredményeket látva, hogy a felújításra ítéltetett erősség történeti rétegei miként fognak egymáshoz illeszkedni, esztétikailag koherens egészet alkotnak-e majd, holott pont az egységes, csorbítatlan vizuális megjelenítés lenne a várak rekonstrukciójának a lényege, az okozata, a sarkalatos pontja.”
A Kinizsi-vár a felújítás előtt. Fotó: nof.hu
Két „…épületszárny külső főfalain… Albert Tamás emeletnyi szélességben olyan, falsíkból kiugró betontömböket, kváderkőutánzatokat is elhelyezett sakktáblaszerűen, amelyeket méretes rácsos szellőzőnyílások, várfalra kívülről felszerelt klímaberendezések, légbeszívó dobozok és oxidáltnak tűnő ereszcsatornák kereteznek be. Nesze neked, ’hitelesen megidézett középkor!’ A látottak az embert jobban emlékeztetik egy fedett kamionparkoló, egy depó vagy egy pláza hátsó gazdasági bejáratára, mintsem egy középkori erősségre.”
A cikk szerzője fölteszi a kérdést: mi értelme volt a felújításnak?
„Csak a turisztikai célok lebegtek a KÖH előtt? Olcsóbb lett volna pár darab, elméleti rekonstrukciós látványrajzzal operáló információs táblát kirakni a hézagosan konzervált rommezőre, és valami másra elkölteni az uniós pénzt.
A látottak alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a műemlékvédelem és az építészek minden, hitelességre és megkülönböztethetőségre törekedő jó szándéka ellenére a nagyvázsonyi rekonstrukciót elbénázták. Az újonnan átadott épületszárnyak nemcsak agyonnyomják a középkori maradványokat, hanem pöffeszkedően negligálják, semmibe is veszik azokat. Rossz volt a koncepció, az építészeti formanyelv.
A kortárs hozzátoldások és kiegészítések nem segítették elő az unikális váregyüttes értelmezhetőségét, a puska fordítva sült el, a Kinizsi-vár díszlet lett egy hitelességre törekvő építész lázálmához.”
A Kinizsi-vár felújításáról szóló írás teljes terjedelmében itt olvasható.
Műemlékvédelem?
Megnéztük, hogy a fent idézett cikkben minek a rövidítése a KÖH. Ez volt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, amit a kormány 2012-ben átalakított, és amely Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ néven folytatta a munkát. A központot 2016-ban szüntették meg. A kormány honlapja szerint jelenleg „a műemléki, világörökségi és régészeti, azaz az ingatlan kulturális örökség védelméért az Építészeti, Építésügyi és Örökségvédelmi Helyettes Államtitkárság felelős”. Jól látják: egy helyettes államtitkárság felügyeli ma Magyarországon az épített örökségünket.
Fotók: Dernovics Tamás/magyarepitok.hu
