Landon tavaly december 24-én volt pontosan tízéves. Mondhatnánk, a Jézuska hozta. Talán pont azért, hogy az legyen, „aki”. Mentőkutya, a törökországi földrengést követő mentőakció egyik hőse. De hogyan került pont Bakonypölöskéről az antakyai romok közé egy németjuhász?
Kulcsár József, a Kulcsár Kutató-Mentőkutyás Szolgálat Alapítvány elnöke mosolyog, amikor azt kérdezem, hogyan viselte Landon a repülőutat.
– Nyugodtan. A kutya oda megy, ahová a gazdája. Ha a gazda órákon át egy helyben ül, akkor ő is egy helyben ül órákon át. Mindegy hol és nem számít, meddig, mert feltétel nélkül megbízik bennem. Ez mindennek az alapja.
Landon (Lendon – sok helyütt így, fonetikusan írják a nevét) két élő személyt és tíznél több holttestet jelzett a számukra kijelölt területen. Gazdáját a legjobban az viselte meg, amikor egy édesanya és mellette az öt gyermeke élettelen teste került elő az otthonuk romjai alól. Ez még a legedzettebbeket is megrendíti, felkészülni rá lehetetlen. Most is elcsuklik a hangja, pedig látott ő már sok tragédiát.
Olaszországtól Indiáig, aztán „roló”
József mellett a születésétől kezdve mindig volt kutya. Munkakutyák képzésével már a nyolcvanas években, sportkutyákkal a kilencvenes évek elejétől foglalkozott egyre komolyabban. A mentőkutyázás is akkoriban kezdődött, egy régi bányász ismerőse felvetése nyomán, hiszen a bányaszerencsétlenségeknél nagy hasznát vették a képzett keresőkutyáknak. 1989-ben vizsgáztak az első bányamentő kutyák az országban, majd a következő évben bejegyezték az első magyar mentőkutyás egyesületet. Az ügy egyik fő mozgatója az a Lehóczki László volt, aki később Mancs nevű kutyájával vált igazán ismertté és elismertté, és aki szintén ott volt idén februárban a törökországi tragédia helyszínén.
József 1997-től az akkori kutyájával, Bobyval a világ számos pontján vett részt természeti és ipari katasztrófák utáni mentőakciókban. Olaszországban sárlavina, Ausztriában föld alatti kőbányaomlás, majd két év múlva az Alpokban hólavina, Kolumbiában, Törökországban és Indiában földrengések túlélői és áldozatai után kutattak.
2003-ban határozta el, hogy „lehúzza a rolót”, másképp nem lesz képes feldolgozni a sok szörnyűséget. Akkor már három éve foglalkozott németjuhász-tenyésztéssel és kutyakiképzéssel, úgy gondolta, a jövőben csak erre koncentrál. Eltűnt személyek felkutatásába azért továbbra is bekapcsolódott, ha a rendőrség megkereste.
Landon mentőkutya akart lenni
– Boby után Jack-kel dolgoztunk. Őt magamnak vásároltam tenyésztői céllal. Sportfeladatra lett képezve, de a személykeresésben is kiváló volt. Aztán kaptam egy ajánlatot, és Jack az amerikai rendőrséghez került, ahol egészen a nyugdíjazásáig szolgált. Miután feltettem a repülőre, megálltam hazafelé egy régi tenyésztőtársamnál. Három hónappal azelőtt született nála egy alom, amiből egy kiskutyát kivett magának. Előre szólt, hogy eszembe ne jusson, azt a kölyköt nem kapom meg. Ő volt Landon. Amikor megérkeztem, azonnal hozzám jött, kapaszkodott felfelé a lábam szárán. Kiválasztott magának. A barátom megkérdezte, mi a célom vele, mert ez a kutya versenyre való. Mondtam, nem, dolgozni fogunk. Mentőkutya lesz. Nem könnyen adta be a derekát, de Landon végül velem jött. Nem volt még egyéves, amikor belecsöppent egy személykeresésbe, én pedig eldöntöttem, hogy újrakezdem.
Társaival 2016 őszén hozták létre a Kulcsár Kutató- Mentőkutyás Szolgálat Alapítványt. Évente 35–45 riasztást kapnak eltűnt személy felkutatására, ezeknek a 70–75 százalékában sikerül élve megtalálni a keresettet. Az eltűntek 5–10 százalékának sajnos csak a holtteste kerül elő. A riasztások fennmaradó hányadában a keresés – az adott helyen és időben – eredménytelenül zárul. Jelenleg Landon mellett József másik két kutyájával, Ninával és Calypsóval, valamint egy győri fiatalember kutyájával dolgoznak, az utóbbi három még képzés alatt áll. Bár a tanulást, a szinten tartást sosem lehet abbahagyni, így Landonnak is kijut a feladatokból.
– A kutyák általában hároméves korukra válnak bevetésre alkalmassá, de a munka itt nem ér véget. A legelső vizsgát előírt rendszerességgel újak követik, és ezekre nem csak a kutyáknak kell felkészülni, hanem a velük dolgozó önkénteseknek is. Állóképesség, elsősegélynyújtás, térképhasználat, ezerféle ismeret, amiről számot kell adniuk. Mindehhez az elhivatottság kevés. Fanatizmus, végtelen türelem és stabil idegzet is szükségeltetik – magyarázza József, aki harminchárom évvel ezelőtt arra tette fel az életét, hogy embereket mentsen.
Nagy segítség az adó egy százaléka
Meg persze a biztos anyagi háttér se lenne rossz, teszem hozzá magamban, látva az udvaron József két, 22 és 27 éves autóját. Az alapítványnak saját vonulós járműve nincs, bevetésre, kiképzésre, vizsgára ezekkel járnak. Az öreg kocsikat szervizeltetni, megtankolni, a kutyák megfelelő élelmezéséről, szükség szerinti gyógykezeléséről, oltásaikról gondoskodni, felszereléseket vásárolni – ezek fedezetét az adományokból, támogatásokból működő alapítványnak kell előteremteni. Minden segítséget köszönettel fogadnak, így az adó egy százalékának felajánlását is. Ezt most bárki megteheti itt:
Kulcsár Kutató- Mentőkutyás Szolgálat Alapítvány
Bankszámlaszám: 10400810 – 50526753 – 57801000
Adószám: 18849611-1-19
Humanitárius szolgálattal kezdődött
Idén februárban Kulcsár József és Landon a Magyar Református Szeretetszolgálat csapatának tagjaiként utaztak a földrengés sújtotta Törökországba. A szolgálat vezetője kereste meg telefonon Józsefet, és ő gondolkodás nélkül igent mondott. A kapcsolatuk már korábban kezdődött, az ukrajnai háború kitörése után a keleti határátkelőknél. A legelsők között voltak, akik fogadták a menekülőket és gondoskodtak róluk, mert – nem meglepő módon – a humanitárius szolgálat is része az életüknek.
Tehát megcsörrent a telefon, József összepakolt és elindultak. Valamikor késő délelőtt érkeztek meg Antakyába, táborállítás után délután ötkor már a romoknál voltak. A kutyák már azon az estén három élő személyt jeleztek. Az egyikük, egy középkorú asszony, több halott mellett várta a megmentőit. Előbb a holtakat kellett kiemelni, hogy eljussanak hozzá. Határtalan örömök és szívszorító fájdalmak között telt el az az öt nap, amit kint töltöttek. A szeretetszolgálat keresőkutyái összesen hat élőt és nagyon sok halottat jeleztek. Műszaki felszerelésük nem volt, a mentést nem ők végezték. Mentek tovább azzal a reménnyel, hogy sikerül még túlélőket találniuk, de vissza-visszanéztek, hogy lássák, sikerrel járnak-e a műszaki mentőalakulatok.
Kulcsár József 56 éves, megbecsült építőipari vállalkozó. Szikár, fáradt tekintetű, csendes mosolyú. A kutyáival és a 85 esztendős édesapjával él. Íróasztala mellett a falon elismerő és köszönő oklevelek sokasága. Oda kerülnek majd azok is, amelyeket Novák Katalin köztársasági elnöktől és a Veszprém Vármegyei Területi Védelmi Bizottság elnökétől, Takács Szabolcstól kapott. De az igazi boldogságot nem ezek jelentik számára, hanem a négy és fél éves kislánya, akit kéthetente egy egész hétvégére elhozhat magához. Ő a minden, az egyetlen, aki miatt bármilyen felkérésre képes nemet mondani.
Fotók: a szerző
