Emlékszik még rá valaki, milyen ünnep is május 1.? Persze, benne van a naptárban: a munka ünnepe. Ja és a tavasz! Családi majális. Kirándulunk az Ördögsziklához, nagyjából ennyi maradt a hagyományból.
Már az én koromban sem vettük komolyan ennek a dátumnak a lényegét, pedig még volt virsli és sör a szakszervezeti sátrakban, volt fogalmunk arról, hogy mi a szolidaritás és örültünk a szabad szombatnak. Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás! A mai fiataloknak legtöbbször már csak a léggömbök és a majális úszik be a képbe, holott lenne még miért küzdeni a munka frontján, éppen az ő érdekükben! Nekünk, nyugdíjasoknak már mindegy.
Nincs még itt a Kánaán
Csak mondom, hogy nincs még itt a Kánaán. Sok még a rosszul fizetett ember. A pedagógusok jutnak eszembe kapásból, és annak veszélye, hogy ha nem emelik meg a bérüket, hamarosan nem lesz, aki tanítson, hiszen érdemesebb takarítani, amihez diploma sem kell. A takarítást, szakmunkát, például villanyszerelést, hidegburkolást, hogy a gázszerelésről ne is beszéljünk, már rendesen honorálják nálunk is, ellentétben némely szellemi foglalkozással. Ez is sokat elmond egy társadalomról.
Ahogy a szakszervezetek pozíciója is beszédes tud lenni. Magyarországon bár megnőtt valamelyest a szakszervezetek tekintélye az utóbbi két évtizedben, de messze vagyunk még például a németektől. Németországban addig fel se lehet venni valakit dolgozni, amíg a szakszervezet jóvá nem hagyja a munkaszerződést. Így védik a dolgozók jogait. Ezzel szemben Svájcban például nincs is szakszervezet, mégis megfizetik a dolgozót ott is, mert ez nem csak a foglalkoztatott, de a munkáltató jól felfogott érdeke is. Svájcban már régóta kevés a helyi munkaerő, folyamatosan pótolni kell külföldről. Május 1. is csak bizonyos kantonokban ünnep, bizonyosakban nem.
Kétnaposból négynapos, sőt több
Aztán vannak a balkáni országok, ahol mindig is tudták, hogy kell a kétnapos ünnepből négynapost csinálni, mert bevallottan nem halnak bele a munkába. Nem kell elkapkodni, csak szépen, lassan! – mondják. Szemmel láthatóan megvetik az álmunkát (hivatali aktatologatást stb., szalag melletti szerelést stb.), ami a legtöbb embernek kijut és lehetőleg a legkevesebb időt szeretnék eltölteni vele. Na, most aztán igazán hosszú ünnepre számíthatnak idén a Balkánon, nagy a kísértés, hogy összekapcsolják a pravoszláv húsvétot május 1-jével, a munka ünnepével. Május 22-én kezdődött a pravoszláv húsvét és 26-ig tart! Aztán már csak 3 napot kell valahogy kibekkelni (home office, szabadság) és máris itt lesz május 1., ami Szerbiában idén 3 napos, mert vasárnapra esik az ünnep, ezért átcsúszik hétfő-keddre. Ez lesz csak a nagy henyélés 12 napig! Éljen május 1-je, a munka ünnepe!
Fotó: phoenixyouthproject.wordpress.com
