Közmeghallgatást tart a Kormányhivatal Márkón a kulturális központban október 25-én 14 órakor a II-es számú dolomitbánya kitermelésének bővítéséről. Másnap a hírek szerint a veszprémi képviselő-testület közgyűlésének napirendjén is szerepelni fog a márkói dolomitbányák témája. A civilek azt remélik, lehetőségük lesz feltenni a kérdéseiket, amelyek aggasztják őket. Sokkolja őket a gondolat, veszélyben a dolomitbányák alatti ivóvízbázis, ahonnan a környék ivóvize származik, beleértve Veszprémet is.
Három dolomitbánya van Márkón, az ezek alatt lévő vízbázis lencséi egységes rendszert alkotnak, és mint a közlekedőedények, a dolomit alatt összeköttetésben vannak. Ha itt megszennyeznek egyet, az kihat az összes többire. Ez a szakemberek véleménye. Van azonban olyan szakvélemény is, amelynek köze nincs a valósághoz – állítja Csejtei Imre mérnök, a márkói Tiszta Víz Mozgalom egyik vezetője. Az ilyen „furcsaságok” és homályos részletek miatt is gyanakvással figyelik a történéseket. Nehezen jutnak hiteles információhoz.
Nem öt, hanem tíz évre kérnek engedélyt
Az I-es számú márkói dolomitbányában történt illegális hulladéklerakásból rendőrségi ügy lett. Annyit tudni, hogy a „hulladékgazdálkodás rendje” megsértésének bűncselekménye miatt nyomoz a rendőrség jelenleg is. Ott a tulajdonos a Kerekdomb 2000 Kft.
Jelenleg egy másik, a II-es számú bánya, a 8-as út mentén a legkeletibb bányaterület került fókuszba, mert a bánya tulajdonosa, a Cemix Kft., valamint a bányavállalkozó Biotit Kft. bővítené a kitermelést, és nem öt évre, mint eddig, hanem tíz évre kéri a most év végén lejáró engedélyek meghosszabbítását.
– Gondoljunk bele, tíz éven keresztül évi százezer tonna kitermelését és kétszázezer tonna inert hulladék betermelését jelentené ez! – hívja fel a figyelmet Csejtei Imre, aki egy iratrendezővel érkezett a beszélgetésre. Benne gondosan lefűzött dokumentumok, aláhúzott mondatok. Beszélgetésünk közben többször is elmondja, milyen nehéz nekik, civileknek, ezekhez a hivatalos iratokhoz hozzájutni, mivel a márkói Tiszta Víz Mozgalom nem jogi személy. Hiányolják a megfelelő tájékoztatást erről az egészről, ami készül.
Csejtei Imre a Veszprém-kukacnak nyilatkozva hangsúlyozza, a márkói dolomitbányák alatt húzódó bakonyi karsztvíz állami kincs, mindannyian ezt isszuk itt a környéken, beleértve a veszprémieket is. Kötelességünk megőrizni! – Ma is érvényben van a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 2008-as határozata (Veszprém, Gyulafirátót vízbázis kialakítása), amely felhívja a figyelmét Veszprém, Márkó, Bánd, Szentgál polgármestereinek, jegyzőinek, építési hatóságainak arra, hogy a határozatba foglalt tiltásokat, korlátozásokat kötelesek betartani. Törekedjenek a jelenlegi (2008) területhasználat fenntartására. Nem nyúlhatnak hozzá a természethez, nem változtathatják meg a 2008-as állapotokat – mutat rá Csejtei Imre. Enyhén szólva nem látni a megnevezetteken, hogy a határozatnak megfelelően viselkednének, holott az kötelességük lenne.
Ne legyenek kétségeink, közben készültek más tanulmányok, azok megengedőbbek, ezért ebben a szituációban most azokat használják.
Pontosan mit akarnak lerakni?
A márkói II-es számú bánya bővítéséről és az engedélyeinek tervezett meghosszabbításáról eddig annyit tudni, hogy jelentős mennyiségű, az eddigiektől eltérő idegen anyagot is akarnak ide lerakni. Konkrét választ várna a lakosság, hogy pontosan mit? Aggodalommal tölti el őket: miért nem nézhetik meg a bánya idén év végéig érvényes, jelenlegi környezetvédelmi működési engedélyét?
Értesüléseik szerint a bányatulajdonos megnövelné a bánya kapacitását. A kitermelt mennyiséget felemelnék a mostani 70 ezerről 100 000 tonnára évente, és ehhez már robbantásos technológiát akarnak használni.
– Le van írva a bányatulajdonos által beadott tanulmányban, hogy 268 méter lesz a szeizmikus határ, de azt nem veszik figyelembe, hogy Szentgáltól Márkóig egy törésrendszer van, és a vetőzónák alapvetően befolyásolják a vízföldtani viszonyokat. Eddig nem vizsgálták, hogy a robbantásos technológia bevezetésével ezek hogyan viselkednének. Nem foglalkoztak azokkal a törésvonalakkal, amelyek alapvetően befolyásolják a karszt alatti víz mozgását – részletezi Csejtei Imre. – Ha ezt nem vizsgálják meg, akkor marad a bizonytalanság és az aggodalom.
A robbantásos technológia mellett továbbá be akarnak engedni rekultivációra EWC 19 05 03 kódjelű, nehezen meghatározható anyagot. A civilek utánanéztek, hogy mi is ez:
– A dokumentáció szerint „az előírásoktól eltérő minőségű komposzt”, nem veszélyes besorolású – olvassa beszélgetőtársunk. Más olvasatban: „települési és ahhoz hasonló hulladékok nem komposztált frakciója”. Ki érti ezt, mert ugyanakkor viszont a konkrét megnevezése: „eltérő minőségű komposzt”. Települési hulladék, amit nem komposztáltak? Ebből annyi hámozható ki, hogy jelentős mennyiségű, az eddigiektől eltérő idegen anyagot akarnak berakni, aminek a megfogalmazása hol komposzt, hol nem komposzt. De mindenesetre települési hulladék. Szeméttelepnek használnák a kiemelten védendő hidrogeológiai területet, a környék ivóvízbázisát veszélyeztetve?
A civilek ezt nem szeretnék, mert félnek, hogy beszennyezik az ivóvizünket.
Az ellenőrző kút kérdései
– Nem az a kérdés, hogy tettek-e az előírásoknak megfelelően kétméteres szűrőréteget – ami persze agyag és meddő, magas kőtartalommal – a bánya befejezett művelési talpára, és attól kezdve rakták fel az inert hulladékot a rekultiváció során. Nem látjuk, hogy a rézsűn mit tesznek fel? Nyilván semmit. Ennek megfelelően nem tudjuk, hogy a csurgalékvizekkel mi lesz. Azok oldalt le tudnak szivárogni a karsztvízbe. Ám ezzel nem foglalkozik a tanulmány, amit kifogásolunk. Miután megszereztünk némi információt, szerettük volna megmagyarázni a márkói önkormányzat képviselőinek, ha meghallgattak volna bennünket, de nem hallgattak meg – kifogásolja Csejtei Imre.
– Van egy kút ebben a II-es számú márkói bányában. Ez a kút azért készült el egykoron, mert a Cemix elődje, a Lasselsberger ott korábban vakolatgyárat akart kialakítani, amiből nem lett semmi. A furatot kinevezték monitoring kútnak. A nyolchektáros bánya területén ez az egy „ellenőrző” kút van csak. Sokkal több kellene. Ennek a kútnak van egy felső és egy alsó szűrőrétege. A Cemix elvégezteti ennek a kútnak a vizsgálatát. Két vizsgálat van, az egyik a vízszint ingadozása, a másik pedig a víz tisztasága. A dokumentumok hozzáférhetőek a vízszintváltozásról, de a víz minőségéről nem. A felső és az alsó szűrő között változik a karsztvíz szintje. Volt olyan év, amikor négy métert csökkent, máskor négy métert emelkedett. Amikor abbahagyták a bányászatot Nyirád térségében, akkor több mint 20 métert emelkedett. Jelenleg a két szűrőréteg között van valahol a vízszint. A fölső szűrőréteg szárazon van. Tehát ha kapott bármikor is a bányában elhelyezett inert hulladékból bármilyen szennyezést az utóbbi időben, ez a szárazanyag felfogta, a karsztvíz nem érintkezett vele. Ott van benne. De ha egyszer megint jön a 25 méteres emelkedés, akkor kimossa, és akkor belekerül. És ezzel nem foglalkozik senki, csak mi, civilek – részletezi a problémát Csejtei Imre. Újra hozzáteszi, ez nincs így rendjén.
A Bakonykarszt Víz- és Csatornamű Zrt.-nek is kötelessége az ivóvíz minőségének a védelme, ehhez képest a márkói I-es bányánál sem a hulladéklerakási terv készítői, sem a Kormányhivatal nem tartotta szükségesnek a véleményét kikérni. Amikor a civilek megkeresték Veszprém megye legnagyobb víziközmű-szolgáltatóját, akkor kiadtak egy állásfoglalást, amelyben a civilekkel összhangban, egyértelműen fogalmaznak: – A társaság szakembereinek véleménye szerint a bányagödör hulladékhasznosítási tevékenységre történő átminősítése kockázatot jelent a térség karsztvízbázisaira nézve, ezért azt nem támogatják.
Most itt a II-es bányánál a Bakonykarszt kérésre megkapta az „ügyfél” státuszt, ami azt jelenti, hogy rendelkezhetnek minden irattal majd a tervekről.
Zavarják az ivóvizünket
Korábban többször írt már a márkói dolomitbányák körüli aggodalmakról a Veszprém- kukac véleményportál, hiszen valójában 2021-től foglalkoztatja a lakosságot a téma. Az előzmények ezeken a linkeken olvashatók:
De ennek az egésznek a lényege az, amit Csejtei Imre mérnök, a márkói Tiszta Víz Mozgalom egyik vezetője így foglalt össze a Veszprém-kukac kérdésére, hogy mi lenne a megoldás:
– Ostobaságnak tartom ezt az egész titkolózást. Mindenekelőtt nyitottságot várnánk el a Kormányhivataltól. Azt, hogy felénk, a lakosság felé is nyitott legyen. Most például ezen az október 25-i közmeghallgatáson ahelyett, hogy a maga komplexitásában kerülne terítékre az egész kérdés, kizárólag a bányakitermelés bővítéséről lenne szó. Tehát nem arról, ami a legnagyobb problémát okozhatja: hogy beteszik az EWC 19 05 03 jelű új anyagot. Tehát rekultiváció címén jelentős mennyiségű, eddigiektől eltérő idegen anyagot akarnak ide lerakni. A lakosság azt akarja, hogy saját anyaggal, meddővel töltsék vissza a bányagödröket, ne idegen anyaggal! Majd pedig humusszal kellene letakarni a rézsűket. A többit majd a természet elvégzi. Meg kell nézni Csopaknál, a Nosztorin az egykori hatalmas kőbányát, ami ma már nem is látszik, mert visszafoglalta a természet. Nem csináltak vele semmit. Mi sem kérünk mást, a Márkó I. bányánál sem kértünk mást, csupán azt, hogy csak a saját meddőjét és a humuszt töltsék vissza! A márkói képviselő-testület hozott is egy ilyen határozatot, de ez visszamenőleges hatállyal nem kötelez senkit semmire.
A nyugdíjas mérnök sorolja még, a civilek elvárnák, hogy valódi szakemberek határozzanak az ügyben. Mert hogyan lenne szakembernek nevezhető az az előadó, aki a Márkó I. bányával kapcsolatban előbb kiadta, hogy ott el lehet helyezni hulladék timföldet, kotrási meddőt és fizikai, kémiai kezelésből származó iszapot, majd amikor a márkói civilek elkezdtek reklamálni, és a Fejér megyei katasztrófavédelem azt mondta, hogy ezeket mégsem engedjük, akkor ugyanez az előadó három hónap múlva már nem engedte. Csejtei Imre szerint nem szakértő az, akinek a véleménye pár hónap alatt ekkorát fordul. Az lenne a fontos, hogy felelősségteljes, valódi szakembereket bevonva határozzanak ezekről a mindennél fontosabb kérdésekről, hiszen az életünkről, az ivóvizünkről van szó!
Geológusokat, hidrogeológusokat kellene bevonni a döntésbe, olyanokat, akik ehhez nagyon értenek, és nem befolyásolja őket a bányatulajdonosok profit iránti igénye. Mert ki ne tudná, a városok hulladéktermelésének a semlegesítése, elhelyezése mindenütt óriási üzlet a világban. Ugyanakkor a hulladéktermeléssel és -lerakással leginkább összefüggő probléma éppen a vízvagyon minőségének védelme. Szennyeződik a meglévő vízkészlet. Na, ezt nem szabad megengedni! Ez a nagy kihívás.
