Bihari Ádám stílusguru meggyőződése, hogy „létrehozta Magyarország legkomplexebb stílustanácsadási rendszerét”, hogy ő maga a megtestesült „stílus és fesztelen elegancia”. Majd felsőbbrendűségének teljes tudatában podcastben kijelenti, hogy ha egy nő nem vesz fel melltartót, akkor ne csodálkozzon, ha „ajánlatot kap” az utcán. Ő legalább tudja.
A kijelentés nem meglepő módon nagyot robbant a TikTok-on, főleg a női közösségekben, de férfiaknak is akadt bőven hozzászólása. A legtöbben nem csak a kijelentés szexistaságát nehezményezték, hanem azt is, hogy még mindig jelen van az a nézet, miszerint női test olyan közterület, ami beszéd tárgyát képezheti. Erre Bihari is ráerősített. Nem véletlen, hogy rárobbant a közösségi média népe. Igaz, a férfiakat sem kíméli a stílusszakértő, mert szerinte annyi „b****sz férfi nincs a világon, mint Budapesten”. Ami természetesen rá nem vonatkozik.
Történelmi darab – A fűzőtől a szabadságig
A melltartó nem mindig volt alapdarab a női ruhatárban. Az 1800-as években a nők még fűzőt viseltek, ami bár karcsúsított, de kényelmetlen és egészségtelen is volt. A változás kezdetét Herminie Cadolle, a modern melltartó francia feltalálója és a Cadolle fehérneműház alapítója hozta el, aki az egyrészes fűzőt kettéválasztotta: a felső rész támogatta a kebleit, az alsó rész pedig a derekát formálta.
A 20. század elején Mary Phelps Jacob amerikai mecénás és író egy bálra készülve unta meg a fűző szorítását, és zsebkendőből meg szalagból összeállított egy új darabot, amit ma már melltartóként ismerünk. A találmány népszerűsége gyorsan nőtt, és a kényelmes viselet mellett a hadiipar is kampányolt mellette – mivel a fűzőkből kinyert fémet inkább fegyvergyártásra használták.
Az évtizedek során a melltartó alakult és változott: volt időszak, amikor a keblek leszorítása volt a cél, majd jöttek a kúpos, drótozott, push-up típusok, végül pedig a sportos, kényelmes változatok is elterjedtek. A 2000-es évektől kezdve már szinte bármilyen fazon, anyag és forma elérhető, és a választás joga egyre inkább a viselőké.
A „no bra” mozgalom
Ezt a változást jól tükrözi az is, hogy a fiatalabb generációk körében egyre nagyobb teret nyer a „no bra” mozgalom. Ez nemcsak a kényelemről szól, hanem az öntudatos testkép vállalásról és a társadalmi elvárásokkal szembeni kritikáról is. A kérdés már rég nem az, hogy látszik-e valami a ruha alatt, hanem az, hogy képesek vagyunk-e kilépni a reflexszerű ítélkezés gödréből.
A vita középpontjában végső soron nem a melltartó állt, hanem az, ahogyan a társadalom reagál egy nő öltözködési döntéseire. A TikTok-on megosztott videók alatti kommentekben elsősorban nők és fiatal lányok adtak hangot felháborodásuknak, kiemelve, hogy ez a fajta hozzáállás ismét a nőket teszi felelőssé az őket érő zaklatásokért. Többen hangsúlyozták, hogy a testük nem közvagyon, nem kell indokolniuk, mit viselnek vagy mit nem, és elég volt abból, hogy egy ruhadarab alapján ítélkeznek felettük.
Évszázadok, a szokások, divat, hagyományok, ízlés
A Bihari-féle beszólás túlmutat a szexizmuson: jól érzékelteti, mennyire mélyen élnek még mindig azok a reflexek, amelyek szerint a női test elsődlegesen mások számára van jelen. Ez a gondolkodás nemcsak káros, hanem tartósítja azt a nézetet is, hogy egy nő megjelenése üzenet, esetleg provokáció – ahelyett, hogy egyszerűen csak önmaga kifejezése lenne.
„Ha stílus van, minden van” – hirdeti a guru, és milyen igaza van.
Vezető kép forrása: Pexels