Még negyven kennel. Ez a cél. Nem máról holnapra fog megvalósulni, de hogy ne tartson túl soká, abban segíthetünk. Az Otthont az Állatoknak Alapítvány bizakodva várja és köszönettel fogadja, ha az adónk egy százalékának felajánlásával támogatjuk a vállalásukat ezen az adószámon: 18913316-1-19.
Sigmond István, az alapítvány kuratóriumának elnöke évtizedek munkáját összegezte legutóbbi találkozásunkkor. Arról mesélt, hogy elkötelezett támogatókkal és önkéntesekkel összefogva miként sikerült az Állatvédő Egyesület Veszprém menhelyét a korábbi, „szegényházi” körülmények közül a megálmodott, komfortos állatotthonba költöztetni. A folyamat 2018-ban vett lendületet, amiről akkor portálunk is beszámolt. Az utóbbi néhány évben sok segítséget, önzetlen felajánlást kaptak helyi vállalkozóktól és tavaly az önkormányzat is besegített 5,5 millióval.
– Mi hiányzik még a teljességhez? – kérdeztem az Otthont az Állatoknak Alapítvány kuratóriumi elnökét.
– A menhely elektromos hálózatának kiépítését végző vállalkozó felé van még egy 4,5 milliós tartozásunk. Amíg azt nem rendezzük, nem tudunk továbblépni. Most ez az elsődleges feladat. Minél többen gondolják úgy, hogy az adójuk egy százalékának felajánlásával szívesen segítenek bennünket, annál hamarabb valósulhatnak meg a további céljaink. A tervezett ötven kutyakennelünkből negyven még hiányzik. Ha letudjuk az adósságunkat, egyesével, kettesével elkezdhetünk majd új kenneleket vásárolni. Hátra van még a belső tereprendezés, a közlekedési utak kialakítása és némi parkosítás. Egy régi konténerünkben macskakarantént rendezünk be, ehhez meg kell oldani a víz- és csatornahálózat kis mértékű bővítését. Tulajdonképpen ennyi. És ha mindez megvalósul, pont kerülhet egy 1993-ban kezdődött történet végére. Jó érzés és nagy öröm, hogy amit elvállaltam, azt kilencven százalékban végig tudtam vinni, és hogy mindig voltak segítők, akik löktek egyet a szekéren, amikor elakadtunk valahol.
Az Otthont az Állatoknak Alapítvány nem csupán a menhely működési feltételeinek megteremtéséért tesz sokat. Számos kezdeményezésükről adtunk hírt az évek során, amelyek mindegyike a felelős állattartás ismereteinek terjesztését szolgálta. Ilyen volt az ingyenes önkéntesképzés, az edukációs kiadványok, idén tavasszal pedig az ingyenes kutyaiskolai foglalkozások. Ez utóbbinak már biztosan lesz folytatása valamikor ősszel, sőt jövőre is.
Sigmond István korát meghazudtoló elszántsággal intézi az alapítvány ügyeit, de tárgyilagosan állapítja meg, hogy bizony lassul és fárad. Nem lát a jövőbe, nem is akar feltételezésekbe bocsátkozni, csupán annyit jegyez meg csendesen:
– Remélem, nem fog a semmibe hullani az a harmincvalahány év, amit az alapítvány és az egyesület az állatvédelem ügyébe beletett és ami mára belenőtt a város életébe. Lehet, hogy idővel új szervezetek, új koncepciók jönnek, de amit megépítettünk, az itt van. Az állatvédelem területén sok még a tennivaló. Sajnos, azok az állattartási alapismeretek, amik valamikor természetes módon érvényesültek a mindennapokban, az urbanizálódással jórészt elvesztek. Megmaradt viszont a hiány az emberekben, hogy kellene egy társ, egy lény, akiről gondoskodni lehet, akit szerethetünk. A szeretet persze nagyon fontos, de önmagában nem elég. Az állatok legnagyobb ellensége a tudatlanság, ami ellen tenni kell. Szívem szerint minden gyermeknek lehetővé tenném, hogy elvégezzen valamilyen állattartási ismereteket adó tanfolyamot, és erről igazolást szerezhessen. Egyszer talán eljutunk idáig is.
Vezető képünkön: Sigmond István, az Otthont az Állatoknak Alapítvány kuratóriumi elnöke. Fotó: a szerző
