Valahogy így élünk: mindenre van dobozunk, fiókunk, polcunk, de valahogy sosem elég. Halmozunk és gyűjtögetünk. Megtartjuk az ezredik ajándéktáskát, a törött fülű bögrét, a szekrény legalján a „majd egyszer jó lesz még” nadrágot, amibe utoljára 2016‑ban fértünk bele. És nemcsak tárgyakat tartogatunk, hanem régi üzeneteket, embereket, gondolatokat, mindent, ami egykor fontos volt, vagy amit „nem illik” kidobni. Pedig néha a minimalizmus a legjobb, amit tehetünk.

Nemrég került a kezembe Joshua Fields Millburn és Ryan Nicodemus könyve, aminek már a címe is elgondolkodtató: Az embereket szeresd, ne a tárgyakat. Ebben a zseniális könyvben az a legjobb, hogy nem akar térítő lenni, nem nyomja rád, hogy innentől csak egy hátizsákkal járj, hanem inkább inspirál, hogy egy kicsit más szemmel nézz arra, amid van.

Joshua Fields Millburn és Ryan Nicodemus, közismert nevükön: „a minimalisták”, közeli barátok, akik Daytonban (Ohio) nőttek fel. Mindketten sikeres, jól fizető céges karriert futottak be, ám rájöttek, hogy a folyamatos gyarapodás nem hozza meg a várt boldogságot. 2010-ben kezdtek el közösen blogolni, majd könyveket írni, podcastot indítani és előadásokat tartani a minimalizmusról, hogy másoknak is segítsenek egyszerűbb, tudatosabb életet élni. A Netflixen két dokumentumfilm is készült róluk: a 2015-ös Minimalism: A Documentary About the Important Things, illetve az Emmy-jelölt 2021-es The Minimalists: Less Is Now. Missziójuk, hogy inspirációt adjanak: az élet értelmét nem a tárgyak, hanem az emberi kapcsolatok, élmények és tudatosság adja.

„Ez még jó lesz valamire!” – csak nem tudjuk, mire

Bevallom, nekem is van olyan fiókom, amit kerülök. Tele van régi napszemüvegekkel, nem használt sminktermékekkel és néhány olyan fontosnak gondolt papírral, amikről azt sem tudom már, hogy mire valók. De eltenni valahogy mindig könnyebb volt, mint kidobni. Mert a kidobás végleges és ijesztő.

A könyv egyik legjobb tanácsa, hogy ne rögtön vágd nagy fába a fejszédet, hanem kezdj kicsiben, először a tárgyakkal. Szortírozz ki egy polcot, majd egy szekrényt, és figyeld meg, hogyan változik meg a közérzeted, ha egyszerűen csak kevesebb lesz körülötted a cucc. És ez tényleg működik, kipróbáltam! Sőt, már arra is odafigyelek, hogy visszafogjam a vásárlást, és ne vegyek meg valamit csak azért, mert le van árazva, vagy mert mások ajánlják a TikTokon.

Túl sok cucc, túl kevés energia

A minimalizmus nem szegénység vagy lemondás. Inkább arról szól, hogy ne vegyenek körül felesleges dolgok, amik csak foglalják a helyet és szívják az energiád. És a könyv ezt nem csak a lakberendezésre érti. Nem áll meg ott, hogy selejtezzünk ki néhány ruhát meg bögrét, hanem tovább megy: mi van a fejünkben, amitől ideje lenne megszabadulni? Például az a kis belső hang, ami mindig lebeszél valamiről, vagy azok a mondatok, amiket 10 éve hallottunk valakitől, de még most is hatnak ránk. Nem is beszélve azokról az emberekről, akikkel már csak megszokásból vagy udvariasságból tartjuk a kapcsolatot.

Ez a rész különösen tetszett a könyvben: nem kell mindenkivel jóban lenni. Sőt, nem is lehet. A kérdés inkább az, hogy kik azok az emberek, akik mellett valóban önmagad lehetsz. Akikkel miután időt töltesz, nem úgy érzed magad, mint egy kifacsart citrom. A kérdés jogos, tedd fel te is magadnak!

Millburn és Nicodemus nagyon egyszerűen fogalmaznak: a boldogság nem a tárgyak számával arányos. Sőt, sokszor pont a túl sok cucc akadályoz meg abban, hogy lásd, mi az, ami igazán számít. A könyv szerint akkor lesz több időd, pénzed, figyelmed, ha nem szórod szét. Ha nem akarsz mindent megvenni, mindent megcsinálni, mindenkihez ragaszkodni. Ez persze nem azt jelenti, hogy holnap mindent dobozolj be és költözz egy kabinba az erdőbe. Inkább arról szól, hogy tudatosabban dönts arról, hogy miért tartasz meg valamit. Mert tényleg örömet ad? Mert szükséged van rá? Vagy csak mert „muszáj”?

Millburn kiemeli, hogy a minimalizmus egy szemlélet, amit ha beengedsz egy kicsit az életedbe, meglepően felszabadító tud lenni. Nem kell azonnal teljesen más emberré válnod, már az is sokat számít, ha egy-két apróságot elengedsz. Egy régi pulcsit, egy találkozót, amihez nincs kedved, vagy egy rossz szokást.

A minimalizmus nem csak a ruhákról és a felesleges kacatokról szól. Érdemes másként gondolkodni nemcsak a tárgyainkról, hanem az igazságról, önmagunkról, a saját értékrendünkről, a pénzhez és kreativitáshoz való viszonyunkról, az emberi kapcsolatainkról is. Mindegyik téma egy kicsit máshonnan világítja meg ugyanazt: néha nem az a megoldás, ha többet akarunk, hanem ha máshogy nézünk a dolgokra.

Kevesebb cucc, kevesebb nyomás, több „énidő”

A minimalizmus nem azt jelenti, hogy nem lehetnek tárgyaink, hanem hogy nem azok irányítanak minket. Mi döntjük el, hogy mire van szükségünk, nem a reklámok, vagy a „mi lesz, ha mégis kell majd?” gondolat. Joshua Fields Millburn és Ryan Nicodemus könyve jó társ ebben. Nem kioktat, hanem beszélget, és időnként arcul csap egy-egy mondattal.

Ha van olyan érzésed, hogy túl sok minden van körülötted – akár fizikailag, akár fejben –, akkor ez a könyv neked is segíthet. Nem kell mindentől megszabadulni, de el lehet kezdeni valahol. Néha már az is elég, ha egyszer végre tényleg kidobod azt a tárgyat, amit mindig csak tologatsz a szekrényben. Onnan meg már menni fog a többi.

Vezető kép: The Photo Argus