Drámai mentési akció zajlott nemrég a törökországi Morca-barlangban. A helyszínre a magyar barlangi mentők érkeztek meg elsőként, köztük a sólyi Piri Attila.
Amikor egy jóérzésű ember azt olvassa, hogy egy törökországi barlang elképesztő mélységében gyomorvérzés miatt élet-halál között lebeg egy amerikai barlangkutató, összeszorul a szíve, sajnálkozik, aztán továbblapoz. Amikor kiderül, hogy egy magyar orvosnő, dr. Zádor Zsófia menti meg ennek az ismeretlennek az életét, naponta lesni kezdi a híreket, és izgul a sikerért. Ha pedig a tudomására jut, hogy a doktornő munkáját egy, a közelünkben élő fiatalember is segítette, az egész történet hirtelen személyessé válik. A mi hősünk Piri Attila Sólyból.
Telefonon értem utol, valahol a lengyel határ és Rostock között, már a civil munkáját végezte. Félreállt a kocsival, sok ideje nincs, mondta, de készségesen mesélt. Gyerekként kezdte a barlangászatot, több mint huszonöt évvel ezelőtt. Kezdetben hobbiként, aztán elvégezte a túravezetői és a kutatásvezetői tanfolyamot. A veszprémi székhelyű Bakonyi Barlangi Mentőszolgálat tagja. Mint az egyesület vezetőjétől, Meiczinger Mátétól megtudtam, a csoport munkaterülete az egész Dunántúli-középhegységre kiterjed, így vannak tatabányai, budapesti és Pest környéki tagjaik is.
A Morca-barlanghoz a magyar csapat indult el elsőként
A Morca-barlanghoz vasárnap este a Magyar Barlangi Mentőszolgálat csapata indult el elsőként. Két tagjuknak, Nyerges Attila Kismohának és Mészáros József Joe-nak jutott a legnehezebb szerep, ők kísérték le Zádor doktornőt a beteghez. A Bakonyi Barlangi Mentőszolgálattól Attila és a becenevéhez ragaszkodó Modor másnap indultak utánuk. A Wizzair hétfő esti gépére összesen öten szálltak fel 21 befóliázott zsákkal. Feladatuk egyéb gyógyszerek, infúziók, orvosi eszközök leszállítása volt. Antalyában az AFAD (a helyi TEK) terepjárókkal várta őket. Zötyögős utakon nyolc óra alatt értek a helyszínre, és azzal a lendülettel négyen, négy hatalmas zsákkal megkezdték a leereszkedést a barlangba egészen 1040 méterig. Csak zárójelben: Attilának mostanáig 700 méter volt a a legmélyebb ereszkedése.
– Tíz óra alatt értünk le. A fáradtság, az akkor már sok órányi alváshiány, az ismeretlen terep miatt elég nehéz volt. 500 méteren van ott egy pihenő, ahol kis időre megálltunk, főztünk egy kávét – mesélte Attila. – Innen aztán hatan indultunk tovább két török barlangi mentővel, akik ismerték a helyet.
Mark Dickey, a Morca-barlangot kutató expedíció negyvenéves, amerikai barlangász tagja már 1120 méteres mélységben járt a társaival, amikor minden előjel nélkül súlyos gyomor-bélrendszeri vérzés lépett fel nála – olvashattuk a hírekben. A társai 1040 méterig visszahozták, de onnan már nem lehetett segítség nélkül kimenteni. Jessica, a menyasszonya mászott fel elsőként, hogy segítséget kérjen, majd indult is vissza, hogy folyadékpótlással, néhány alapgyógyszerrel megpróbálja életben tartani a párját. Neki köszönhető, hogy a Magyar Barlangi Mentőszolgálat elsőként kiérkező csapata, köztük dr. Zádor Zsófia doktornő végtelenül legyengült állapotban, de életben találta a bajba jutott barlangkutatót.
Az utolsó pillanatban érkeztünk Markhoz
„Az utolsó pillanatban érkeztünk Markhoz, annyi vért vesztett, hogy azonnal transzfúzióra szorult. Hat egység vért, vérplazmát és intravénásan nagy dózisban gyomorvédőt, gyomorsavlekötőt is kapott. Steril környezetet igénylő beavatkozásról van szó, amit egy intenzív sátor felállításával oldottak meg” – nyilatkozta a mentőszolgálat képviselője a sajtónak. Drámai helyzet volt, de mindenki bízott a sikerben, és fáradhatatlanul tette, amit megtehetett.
Piri Attila összesen hat napot töltött a mélyben, egy hideg, sötét, nyirkos barlangrendszer járataiban. Társaival együtt komfortosították a bivakot, hogy valamivel könnyebb legyen a beteg ellátása, és elkezdték kiépíteni, biztonságosabbá tenni a közlekedőpályát. A harmadik napra sikerült a telefon-összeköttetést is megteremteni. Korábban csak 500 méterig ért le a kommunikációt segítő kábel. A magyar barlangi mentőket majdnem egy hét után váltotta le az olasz egészségügyi csapat. Addigra már csak öten voltak a beteg mellett: Zádor doktornő, Piri Attila, Sass Lajos, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat budapesti tagja és két bolgár barlangi mentő.
– Lajossal mi ketten kísértük a doktornőt felfelé 680 méterig, ahol az orvosváltást tervezték. Én onnan visszamentem 920 méterig, mert a lengyel társak megkértek, hogy segítsek a hordágy transzportálásában. Szűk barlangi körülmények között ez nem volt egyszerű feladat. Csaknem kétszáz fős, nemzetközi barlangimentő-társaság dolgozott azért, hogy sikerüljön. Szakaszonként váltottuk egymást, a „finálé”, az utolsó 180 méter a magyaroknak jutott, a bejárati akna pedig a törököknek. Hatalmas ünneplés volt, amikor kiértek.
Nézzék meg a mentésről készült rövid videót erre a linkre kattintva! A videót Berentés Ágnes készítette.
– Így pár nappal később, visszagondolva erre a rendkívüli „kalandra”, mi az, ami először eszébe jut? – kérdeztem Attilát.
Jó ebbe a közösségbe tartozni
– Az, hogy jó ebbe a közösségbe tartozni. A barlangászok egy nagy, összetartó, nemzetközi család. Egymásért bárhol, bármikor, bármit megteszünk.
A veszprémi székhelyű, 1994-ben alakult Bakonyi Barlangi Mentőszolgálatnak jelenleg negyven tagja van. Évente egyszer-kétszer van bevetésük, a legnagyobb kihívást ez a mostani jelentette. Közhasznú egyesületként, adományokból, támogatásokból és az adók felajánlott egy százalékából tartják fent magukat – válaszolta érdeklődésemre Meiczinger Máté. Hogy ez mire elég? Költik, amire épp szükséges, de a legnagyobb érték pénzért amúgy se megvásárolható – mondta. Ez pedig a tudás és a tapasztalat. Meglétét most két tagjuk a törökországi Morca-barlangban bizonyította.
A vezető képen hordágyra helyezik az amerikai barlangkutatót. Mark Dickey mellett citromsárga sisakban a sólyi Piri Attila áll
