A Holtszezon Irodalmi Fesztivál programsorozatának keretein belül két fiatal szerző, Purosz Leonidasz és Vincze Bence mesélt arról, milyen dilemmákkal kellett szembenézniük a Móricz-ösztöndíjra jelentkezéskor, milyen hamar megtapasztalják a mai fiatal művészek a korukra annyira jellemző kiégést, és milyen hatással volt végül az elnyert díj a munkásságukra.

A Móricz Zsigmond-ösztöndíjat harmincöt évesnél fiatalabb, pályakezdő szerzőknek és kritikusoknak, irodalomtörténészeknek ítélik oda 12 hónapra, havi bruttó 200 ezer forint támogatás formájában. Az 1973-ban alapított díjat korábban olyan neves alkotók, mint Krasznahorkai László is megkapták.

A pályázás dilemmája

Purosz Leonidasz költőként, Vincze Bence íróként nyerte meg az ösztöndíjat. A pályázatokat jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum bírálja el, ezért egyes kortárs szerzők inkább úgy döntenek, hogy egyáltalán nem is jelentkeznek az ösztöndíjra. A két nyertes is kifejezte véleményét a díjjal kapcsolatban.

Korunk irodalmi szférájáról érdemes tudni, hogy a politikai oldalaktól függően sok esetben két oldalra szakadt. A fiataloknak szóló rendezvények, táborok, közösségek egy-egy értékrendszer mentén alakulnak ki, és nincs igazán kapcsolat vagy átjárás a két oldal között. Ebbe a politikai csatározásba belecsöppenni fiatal szerzőként, még a saját értékeidet sem ismerve elnavigálni a „ki nem mondott” játékszabályok mentén, a megbélyegzett helyeket elkerülni, a rossznevű díjakat visszautasítani… Sokszor fárasztó, nyomasztó és kilátástalan. Megmérgezi az irodalmat és az induló karriereket.

Purosz Leonidasz ugyan nem gondolkozott sokáig azon, hogy beadja-e a jelentkezését, az ösztöndíjjal kapcsolatban, azonban kritikus maradt. Vincze Bence ezzel szemben éveken át nem pályázott elvi okokból, de egy baráti beszélgetés után belátta, hogy ma Magyarországon nem igazán van más út egy fiatal szerző számára, néha el „lehet” fogadni kormányközeli forrástól is a támogatást. Valójában a díj nem jár elköteleződéssel egyik politikai irányba sem, ezért a politikamentes – vagy éppen kritikus – alkotás továbbra is lehetséges a számukra.

Gyorsabban kiégni és hamarabb nagyot alkotni

Mindkét Móricz-ösztöndíjas szerző már megtapasztalta a kiégés nagyobb vagy kisebb formáját a karrierje során, habár a harmincat még egyikőjük sem töltötte be. A fiatal generációra jellemző mozgékonyság, kreativitás és korai karrierépítés az ő munkásságukon is tetten érhető.

Vincze Bence már a középiskola elejétől kezdve egy szombathelyi napilapnál dolgozott, ahol elmondása szerint tizennégy és tizenkilenc éves kora között körülbelül több ezer cikke jelent meg. A helyi sajtó politikai beágyazódása, a szigorú szerkesztőségi felügyelet és befolyásolás, illetve a mindennapos írás végül annyira lefárasztották a fiatal szerzőt, hogy már az egyetem első napja előtt átesett egy úgynevezett „kiégésen”. Vincze Bence az alábbi videóban arról mesélt, hogy ő hogyan tud továbblépni egy-egy ilyen nehezebb, ihlet nélküli időszakon.

A középiskolában ráébredt, hogy mi zajlik ebben a „hírgyárban”, hogy az ő értékrendszere valójában nem egyezik a feletteseiével. Az elválás körüli düh és dac volt az, ami végül alkotóenergiává változott át, és egy magazin született belőle.

Az f21.hu azért jött létre, hogy vidéki fiataloknak biztosítson platformot kulturális cikkek, kritikák és ajánlók megjelentetéséhez. Miért ne írhatna egy tizenhat éves színházkritikát? – tette fel a kérdést Vincze Bence, a magazin alapítója. A weboldal olyan nagyra nőtte ki magát, hogy országszintű hírnévre tett szert, és majdnem 300 fiatal szerzőnek biztosított megjelenési lehetőséget, akik közül ma már sokan neves lapoknál és szervezeteknél dolgoznak. A magazin munkatársai végül nyolcévnyi nonprofit munka után az f21 bezárása mellett döntöttek kapacitásproblémák miatt.

Miből lehet verset csinálni?

Purosz Leonidasz hét évig folyamatosan pályázott a Móricz-ösztöndíjra, és furcsamódon 2023-ban nyerte el, amikor a legkevésbé érezte erősnek a pályaművét. A sokévnyi próbálkozás és írás után lelohadt a lelkesedése és ez a versein is meglátszott.

Azonban az ösztöndíj keretei és elvárásai egy „inkubátorba” helyezték, ami segített neki újra felfedezni kicsit a költészetet, meglátni, hogy mennyi mindenből is születhet vers. Így váltak többek között a nagyon átlátszó, csaló e-mailekből is feszült és izgalmas verssorok. Mindkét szerző arról számolt be, hogy a határidők és az elvárások inkább motiváló erőként hatottak az alkotásukra, mint hátráltató tényezőként.

Vincze Bencének a támogatással lehetősége nyílt egy köteten dolgozni, ami többek között a gyerekkoráról is szól. Az írás a magánéleti jellegéből kifolyólag „hihetetlenül megterhelő” és felőrlő számára. Úgy gondolja, hogy sokan nem látják be, de az alkotás is munka, amit nem lehet egy nyolcórás műszak után, csak úgy „hobbiból” kierőltetni magunkból. Sajnos a jelenlegi magyar valóságban viszont szinte nem létezik olyan szerző, akinek adottak az íráshoz szükséges körülmények, anyagiak.

Megújulás kell

A Móricz-ösztöndíj mindkét alkotó számára új fókuszt hozott az alkotásba. Talán a korlátok néha nem is gátlóak, hanem inkább serkentőek a fiatalabb generáció számára, akik lelkesen belefognak bármilyen projektbe, de az út során sokszor másfelé terelődik a figyelmük. Purosz Leonidasz és Vincze Bence is rengeteg területen aktív, ezért sokszor háttérbe szorul az írás. A tapasztalataik viszont azt bizonyítják, hogy a tudatosság, az elkülönített idő és hely, illetve a tervezés segíti előre az alkotási folyamatokat (is).

Vincze Bence úgy látja, hogy ahogyan ők képesek voltak megújulni és újratervezni az időbeosztásukat, írással kialakult viszonyukat az ösztöndíj keretei miatt, ugyanúgy az egész szférának újra kéne definiálnia magát. A jövőben szeretne azon dolgozni, hogy a „valóságvesztett”, bezárt, magyar irodalmi közeg újraformálódjon és újrakapcsolódjon a társadalommal.

Vezető képünkön: Purosz Leonidasz, Vincze Bence és Nagy Tina a Holtszezonon. Fotó: a szerző