Kedves Férfitársaink! Ezen a napon, kicsit szégyenlős mosollyal, kedvesen virágot nyújtotok át, amit mi süteménnyel, kis pohárka itallal viszonozunk, és köszöntésetek előtt megigazítjuk a frizuránkat. Engedjétek meg, hogy ennek a napnak az apropóján – nem ünneprontó szándékkal – megemlítsük a legfontosabbakat, ami a szívünket nyomja és amit a virágon kívül olyan régen váruk és elvárunk tőletek!
Magyarországon a nők döntéshozatalban való részvétele Európában az utolsó helyen áll. Ez a tény az egész ország fejlődését viszi el nem kívánatos irányba. Mérhetetlenül hiányzik társadalmunkból a megértés, a kompromisszum, a szociális érzék, a pénzbeosztás képessége. Hazánkban a diplomás emberek több mint fele nő, az ő szellemei kapacitásuk pazarlása az egész magyar társadalom vesztesége. Számos előítélet, sztereotípia és egyéb tényező akadályozza, hogy a nők esélyegyenlősége eredményegyenlőséggel is járjon.
Nem csökken a nők elleni erőszak. A bántalmazás minden lehetséges formája tovább él. Magyarország még mindig nem ratifikálta az Isztambuli Egyezményt, ami kötelező erővel bírna ezen a területen. Nagyobb védelmet kérünk a bántalmazók ellen és olyan közgondolkodás megteremtését, ami iskoláskortól nevel a nők értékeinek megbecsülésére, valamint a bántalmazás szemléletbeli és büntetőjogi elítélésére.
A család alatt az egymás személyiségét tisztelő, gyermekeikért élő emberek sorsközösségét értjük. A mai lányok anyák, feleségek szeretnének lenni, és ha méltó társra találnak, a hívatás, az anyaság és a szerető társ egymást nem kizárja, hanem beteljesíti. Asszonyaink naponta 2–3 órával több házimunkát végeznek, mint férfitársaik, fizetésünk 20 százalékkal kevesebb férfitársaiékénál.
Gyermekeink, unokáink nem nevelődhetnek gyámság alatt élő tanárok gyámkodása alatt. Csak szabad emberek tudnak szabad embereket nevelni. A nőnap is alkalom arra, hogy kifejezzük szolidaritásunkat tanáraink ember próbáló erőfeszítéseivel, amikor korszerű, jövőbemutató oktatás lehetőségéért harcolnak. A betegek ápolása főleg a nőkre hárul. Gondunk van, és a szívünk fáj.
Vigyáznunk kell férfitársainkra, akik sokat dolgoznak és korán halnak. Nincs orvos, nincs ápoló, hónapokat kell várni akkor is, ha a tét az ember élete. Minden magyar embernek kijár a gyors és hatékony egészségügyi ellátás, orvosoknak, nővéreknek és kórházi segítőknek a megfelelő bérezés.
Amikor átnyújtjátok a virágot, gondoljatok a mindannyiunkat érintő fenti nagy problémákon kívül arra is, hogy mire lenne otthon szükség az igazi, szép ünnepléshez. Több legyen, mint virág…. amit ezúton is köszönünk!
Huszár Józsefné Júlia, a Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület tiszteletbeli alapító elnöke