Mint tudjuk, háborús vészhelyzet van. A veszprémi önkormányzat – élve a rendkívüli jogrend adta lehetőségekkel – zavartalanul működik. Porga Gyula polgármestert rendíthetetlen nyugalmából semmi ki nem zökkenti. Szinte teljesen mindegy, miről kell döntenie a közgyűlésnek, a tizenegy fegyelmezett Fidesz–KDNP-s képviselő garantálja a sikert. A nyilvánosság nem érdekli. A polgármesternek nincs miért aggódnia.

Debreczenyi János tizenhat éven át volt a városi képviselő-testület tagja, majd 2006-ban a Fidesz–KDNP színeiben lett Veszprém polgármestere. A posztot négy éven át töltötte be, de – ki tudja miért – nem folytathatta. Kínos pillanatok voltak, mert váratlanul érte a felső pártvezetés döntése, erre nem készítették fel. Az önjáró polgármestereket nem szereti a Fidesz. Elérkezett Porga Gyula ideje.

A közgyűlés

Az ellenzéki képviselők heten vannak, mint a gonoszok. Napirend előtti kérdésekkel és interpellációkkal rendszeresen zaklatják a város első emberét. Városi problémákkal igyekeznek kizökkenteni a béketűrésből, nem sok sikerrel. Ha Gyuszinak nem tetszik valami vagy valaki, némi rosszallással a szemeiben összeszorítja az ajkait és megoldja: közli, hogy az SZMSZ-nek megfelelően x napon belül írásban ad választ a kukacoskodó képviselő kérdésére. Következhetnek a napirendi pontok. Ha netán akad néhány „ügy”, ami vitát igényelhet(ne), a polgármester megelőzi a komplikációkat. Kifejezéstelen arccal rávilágít a helyzetre, a kérdésre, a problémára és szavazásra bocsátja az előterjesztést. Ha nagyon rázósnak tűnik a gombnyomásos játék, akkor az esetleges kétségek kizárása érdekében közli a testülettel, hogy ő igennel vagy nemmel fog szavazni. A polgármestert az sem rendítette meg különösképpen, amikor a nyilvánosság azzal szembesítette, hogy a város által négy évvel ezelőtt alapított közlekedési cég 1,7 milliárdos veszteséget produkált. Porga Gyula töredelmesen beismerte, hogy „átverék”, majd új szerződést kötött ugyanezzel a céggel.

A kormánypártiak néha napirend előtt illedelmesen megdicsérik a város valamelyik cégét, civil szervezetét vagy sportegyesületét. A napirendi unalom szürke sűrűjében szinte csak az ellenzékiek kérnek szót, de javasolhatnak bármikor bármit, azt a fideszes többségű testület leszavazza. A kormánypárti oldalon szigorú frakciófegyelem uralkodik, amit nem is titkolnak. Ülnek olyan fideszes képviselők is a veszprémi képviselő-testületben, akik évek óta meg sem nyikkantak. Minek is.

A nyilvánosság

A napirendi pontok hat nappal az ülések előtt kerülnek ki a város honlapjára, a határozatok pedig egy-két nappal az üléseket követően. Az ülésről készül jegyzőkönyv és a megalkotott rendeletek felkerülnek a város honlapjára. A város polgárai minden hónap utolsó csütörtökjén szabadon beülhetnének a városháza dísztermébe a közgyűlésre, de nem teszik, mert nincs sok értelme. Az önkormányzatiságnak már amúgy is annyi. Marad a könnyen elérhető helyi sajtó, az érdeklődő természetű polgár onnan igyekezik kiszűrni a lényeget. Sajtótájékoztatót ritkán tartanak, de az üléseket követően az újságírók bármelyik képviselőt megszólíthatják a kérdéseikkel. Ezt legtöbbször a helyi televízió munkatársai teszik meg, akik 15-20 perces mozgóképes összefoglalót készítenek. És van a Veszprémi 7 Nap című önkormányzati hetilap, ami tavaly 43 millió forintot vitt el a költségvetésből.

Nyilvánossá kellene tenni a közgyűléseket legyen élő internetes közvetítés – javasolta januárban az egyik ellenzéki képviselő, de jó Porga urunk lesöpörte az asztalról, mondván, soha nem volt közvetítés, most sem kell. „Stratégiai kérdés, amiről nem az önkormányzati választások előtt pár hónappal kell beszélni.” Milyen igaza van. Bizony stratégiai, de mennyire. A képviselő meg mit görcsöl, hiszen a 17 éve regnáló fideszes többség az efféle nyilvánosságot rendszeresen elutasította. Az internetes közvetítés költsége hozzávetőlegesen 150 ezer forint (…lett volna; a helyi lap 33 milliójához képest röhejesen olcsó).

Az ügyek

Voltak azonban ügyek, amelyeket az elmúlt 12 esztendőben az ellenzékiek tártak a nyilvánosság elé, ami már önmagában sikernek minősíthető. Nem nevezzük meg az ellenzéki képviselőket, mert egy emberként küzdöttek ezekért. Például a királyszentistváni hulladéklerakó botrányos tűzesetei, ahova munkatársaink is rendszeresen kijárkáltak a „kukacoskodó” képviselőkkel együtt, de bejutni sem lehetett. Napvilágra került az OLAF ezzel összefüggő vizsgálata, a magyarországi hulladékgazdálkodási rendszer hárommilliárdos bűzlő veszteségének története is. Vagy Márkó, Herend, Bánd és egyben Veszprém vízbázisának veszélyeztetése, amit a polgármester elsőre túldimenzionált problémának minősített, de a sajtó és a képviselők nyomására sikerült némi eredményt elérni.

Forró téma volt a V-Busz 1,7 milliárdos vesztesége. Az ellenzéki képviselők teltházas közmeghallgatást szerveztek, amelyen csak azok nem voltak jelen, akik választ adhattak volna a polgárok kérdéseire. Vagy például a NATO-bázis ügye. Egy méterrel sem került messzebb Gyulafirátóttól a katonai bázis, hasztalan harcoltak az ellenzékiek, a sajtó és a környékbeliek – de az igazsághoz tartozik, hogy ez nem a városon múlott.

Sorolhatnánk a kisebb-nagyobb városi ügyek történetét, és visszatekintve akár azt is mondhatnánk, megérte. De igen, a rendkívüli jogrend nagy úr. Nem kevésbé a vészes csend a kórházi ügyek, az oktatás, az óvodahiány, a bérlakáshiány, a gigaberuházások kátyús mellékutcái körül.

Veszprém egy fideszes város. Egyesek szerint a legélhetőbb városok egyike. Mégis a tíz év előttihez képest 10 százalékkal, 58 ezerről 53 ezerre csökkent a lakosság lélekszáma. Nagy tételben fogadnék, hogy a fideszes uralom marad. A sokat emlegetett, százmilliárdokkal megtámasztott Európa Kulturális Fővárosa projekt a lakosság körében is elsöprő sikert aratott. Az EKF a nyerő! Puccos zárórendezvényén Porga Gyula magabiztosan kinyilatkozta, hogy hét év múlva is itt lesz.

Vezető képünkön a veszprémi városháza épülete. Fotók: Veszprém Kukac