Az Eldorádó kendőzetlenül megmutatja az élet kegyetlen oldalát. Bereményi Géza részben önéletrajzi írásának színpadi változatát Funtek Frigyes rendezte a Veszprémi Petőfi Színházban.
A híres elveszett aranyvárost nem kell különösképp bemutatni. Arra viszont kevéssé számít az ember, hogy Budapesten, a Teleki téren fedezze fel azt, kivált a II. világháború utáni időszakban. Amint azonban ez világossá válik – felkészültebb nézőknek a színlap elolvasása alkalmával, a többieknek az első jelenet után –, az előadás értelmezési síkjában Eldorádó egész más jelentést nyer. De erről később!
A pénz boldogít? Pénzen valóban bármi megvehető? Az Eldorádó ezeket a kérdéseket teszi fel, és szolgál végül lesújtó válasszal. Monori (Kőrösi Csaba) a piac királya, akinek az adás-vétel, a seftelés jelenti az életet. Birtokolni akar. Látszólag mértékletesen, éppen hogy ne tűnjön fel. Mégis saját világot épít, melyben mindig az ő akarata érvényesül, és meg is kapja, amit akar. Nem mondható szeretetre méltó, pozitív főhősnek. Ellenben fájdalmasan igazi. Kőrösi Csaba jellegzetes figurát alakíthat, ő a teremtett mikrokozmosz alfája és omegája. Színészi játéka erős bázist képez, és sokoldalúságát is megmutathatja.
Az előadás egészét tűpontos, szúrós látásmód jellemzi, és meglehetősen sötét képet fest az életről. Tulipán (Gaál Attila Csaba) történetszála mutatja, hogy a szabadság áruba bocsátható, megvehető, és mégis van, aki számára soha el nem érhető. Gombacsik (Vaszkó Bence) végigmegy minden rendszerszerepen, hol fent, hol lent van a ranglétrán. Őt csak sodorják az események. Marika (Szederjesi Teodóra) Monori lánya, aki házasságból házasságba csúszik, de valahogy mindig mellényúl, apja pedig emberszámba se veszi. Tibor (Kádár Szabolcs János), Marika első férje egy haszontalan léhűtő. Monori azért ad neki egy fél vagyont, hogy tűnjön el az életükből. Börtönviseltté válik, néha visszatér kuncsorogni, de a fia sem motiválja rendes életre.
Monoriné (Palásthy Bea) a férje tökéletes ellentéte. Míg Monori életében és halálában is a maga ura, a nő a valláson, Isten kegyelmének mítoszán csüng. Isten akarata itt csupán pajzs, a valóságtól és a tettekkel együtt vállalt felelősségtől való elzárkózást sugallja. Skultéti (Cservenák Vilmos) szintén üzletember, vagyonos, mégis boldogtalan. Jelenléte keretes szerkezetbe foglalja a produkciót.
Az Eldorádó kendőzetlenül vállalja az élet kegyetlen oldalának megmutatását, ezért kellenek a közbeejtett poénok, mint egy falat kenyér. Lélegzethez juttatják a közönséget, de nem engedik el a vezérszálat.
Az előadás csupán néhány szereplőjéről állítható, hogy szerethető figura lenne. Ilyen például Imike (Szimku Ákos és Győri Zsombor), Marika és Tibor gyermeke. Egy gyerek azonban nem tehet arról, milyen világba, milyen emberek közzé csöppen. A felnőttek felelőssége, hogy milyen példát mutatnak, és – szó szerint vagy átvitt értelemben – mit adnak neki tovább. Erről is nagyon plasztikusan beszél a produkció. Imi Monori aranyával megpakolt hátizsákkal távozik a színpadról, annak minden konnotációjával együtt.
A karakterek során végignézve Bercit (Máté P. Gábor) emelhetnénk ki, mint pozitív figurát. Ő a kicsik között is a legkisebb ember, aki sem fizikai, sem pedig szellemi képességeit nézve nem számíthat sokra. Viszont ő a hűség, a lojalitás és a szeretet megformálója. Hálás szerep, melyet Máté P. Gábor remekül alakít.
A színpadi látvány a tartalommal harmonizáló módon borús. Funtek Frigyes rendező koncepciózusan tette nyomasztóvá a produkciót, minden jelenet egy-egy újabb kavics a hátizsákba, amit cipelünk. A végére ez a zsák súlyos teherré válik. A hagyományos emberi értékek kivesznek, megvásárolható a tudás, a rendszer, de még az élet is. Fájdalmas tanulsága ez jelen világunknak.
Mit jelent tehát Eldorádó? Minden megszerezhető, vagy minden elveszíthető? Tudatára kell ébredni, hogy mindennek ára van, de ezt az árat nem pénzben vagy aranyban kell mérni. Ez is egy üzlet, fausti szerződés, mely az értéket veszi el az emberekből.
Szalai Renáta
Vezető képünkön: Jelenet a Veszprémi Petőfi Színház Eldorádó című produkciójából. Fotók: Veszprémi Petőfi Színház
