A Pannon Várszínház igazgatója, Vándorfi László úgy érezte, hogy Likó Marcell és a Vad Fruttik zenéjében, valamint a „Várpalota-fílingben” a Bunkerrajzolón túl is van még lehetőség, ezért Géczi Jánossal színpadra álmodta a Béke presszó című zenés játékot, amelynek a minap volt a sajtófőpróbája, a bemutatóját pedig a következő évad elejére tervezi a színház.
A nevezetes három inotai hűtőtorony tövében ma is áll a Béke Művelődési Ház, melynek nemrég még működő presszójában játszódik a történet. Hősünk, Kisjános (Szelle Dávid) a leépülő szocialista nagyipar árnyékában nőtt fel, széthulló családban, érzelmi és gondolati közegben. Másokkal együtt törzsvendég itt. Amerikai filmesek forgatásra készülnek az egykori erőműben, melyhez szükséges az egyik óriástorony felrobbantása. A robbantás megnyitja a negyedik dimenziót, a pokol és a menny kapuit. A múltból, emlékekből, az egykori westernfilmekből és regényekből rejtélyes figurák érkeznek, öltenek testet. A vadnyugati történetek romantikus izgalma keveredik a vadkelet valóságával, hol megdöbbentő, hol mulatságos helyzeteket teremtve.
Mint ahogy azt a sajtóbemutató szünetében Likó Marcelltől megtudtuk, a Vad Fruttiknak volt egyszer egy akusztikus koncertje a Petőfi Rádióban. Az ott előadott dalokra fűzte fel Géczi János a Béke presszó cselekményét és találta ki szereplőit egyrészt igen jó képzelőerővel megáldva, másrészt a rögvalóságból merítve: a darabban megjelenő figurákhoz hasonlókkal még mi is találkozhattunk a rendszerváltozást követően Várpalota utcáin sétálva, kocsmáiban üldögélve. A „helyi erők” mellett pedig megjelennek a westerfilmekből ismerős alakok: Winnetou – Kékesi Gábor játssza –, akiről kiderül, hogy ő Kisjános, illetve Kisjános Winnetou), a végzet asszonya, a Claudia Cardinaléra kísértetiesen hasonlító hősnő (Pap Lívia), Ezüst John, a westernhős, akiről kiderül, hogy ő Kisjános rég köddé vált édesapja (Gazdag Tibor), de színpadra lép Jurij Gagarin is angyalként, és elénekli az egyetlen nem Vad Fruttik-dalt, Puccini Nessun Dormáját – remekül (külön dicséret ezért Szente Árpád Csabának!).
A Vad Frutti-szerzemények eléggé megkötötték ugyan a történetmesélésben Géczi János kezét, de ő feltalálta magát, és (enyhe képzavarral kifejezve) a dalokhoz különszámokat írt a mellékszereplőknek is, például Kovács Ágnes Magdolnának, aki Izabellát, a kövér kocsmárosnét alakítja az előadásban, a skizofrén Leopoldot megformáló Koscsisák Andrásnak, a két cowboynak (P. Petőcz András, Kovács Gábor), de még az inotai Vég lényeknek/démonoknak is (Keresztesi László, Molnár Ervin, Punk Péter, Kárpáti Barbara, Egri Zsófia). A vadnyugati kocsmák elmaradhatatlan „tartozéka” a zongorista, ezért Győrfy Judit is a színpadon foglal helyet.
Az előadásban felbukkan egy idegen is (Krámer György), akiben a szerzőt, Géczi Jánost ismerjük fel és főhősünk, .
Az előadásban a Vad Fruttik együttes dalai a hagyományos elektronikus és új hangszerelésű, élőzenei kísérettel szólalnak meg. A színészek mindegyike remekül énekel és táncol – nagyok jók Krámer György koreográfiái. Az előadás hangulatához jól passzolnak a háttérben futó videók, amiket Szücs Kitti készített.
Az előadás nem csak Vad Fruttik-rajongóknak kötelező, hanem mindenkinek, aki a rendszerváltást akár felnőttként, akár gyerekként átélte, sőt a legfiatalabbaknak is, akik „belekóstolhatnak” kicsit a kor életérzésébe.