Ha tuti receptet akarnék adni bárkinek is, biztosan azt mondanám: a tél kellős közepén, szombat délelőttre szervezz (kis)gyerekes családoknak valami beltéri bulit. Pont ilyen volt a közösségi oldalon kellőképpen beharangozott Pompom Party is: az ország egyetlen családi technobuli-sorozata DJ Palotaival a Ragyogj! nyitónapján.
Már láttam is magam előtt, ahogy szombat délelőtt a zéró kólámat szürcsölgetve lötyögök valami klassz zenére az Expressóban, miközben a négy és fél éves csillogós koronát barkácsolgat a kis tüllszoknyájában. Nos, hamar kiderült, voltunk ezzel az ötlettel így még pár százan (ezren?), és annyira nem volt kedvem a Pompom Party miatt negyven-hatvan percet sorban állni a nulla fokban. A szervezők egy kicsit elszámolták magukat – mondjuk, a mi történetünknek némi kitérővel, de happy end a vége.
Még mielőtt acsarkodó kommentelők a pokolba kívánnának, leszögezem: meggyőződésem, hogy mindenféle esetleges félresiklás, rossz kommunikáció, csúnyára sikerült bábu ellenére nyitott lélekkel kell az EKF-hez viszonyulni. Drukkolok nagyon mindenkinek, akinek ebben része volt. Igyekszem minél több programban magam is részt venni, de az építő kritika szerintem igenis fontos.
Tény, hogy a Pompom Party szervezői kissé elszámították magukat. Mi 11 óra körül értünk oda, olyan hosszú sor kígyózott, hogy biztos voltam benne: ezt én nem állom végig a kislányommal a fagypontban. Igaz, hogy megígértem neki, igaz, hogy hosszas variálás után választotta ki magának a megfelelő pörgős, királylányos szoknyát. Tudtam, hogy csalódni fog, de a sort meglátva rögtön azon járt az agyam, mit ígérjek, amivel kárpótolni fogom.
Másodszorra már jól időzítettünk
Eleve furcsának találtam, és a Facebook-eseménynél kétszer is megnéztem, biztosan nem kell-e regisztrálni. Számomra teljesen nyilvánvaló volt, hogy kb. minden kisgyerekes ott fog tobzódni. Tél van, a tescós játszóházon kívül beltéri elfoglaltság kevés van, ráadásul ez jónak is ígérkezik.
Röpke közvélemény-kutatást tartottam, 30-40 perce álltak már sorban a népek. Nem volt kérdés, hogy ennyit mi nem fogunk. Mint ahogy sokan mások is azzal a lendülettel fordultak meg, ahogy meglátták a várakozókat. Ebből a környékbeli pékségek, kávézók tutira profitáltak. Ahogy mi is, mások is ott tanyáztak le B terv után kutatva.
A kapucsínó meg a croissant után egy órával később már csak a kíváncsiság miatt választottuk a Hangvilla irányába vezető utat hazafelé. Meglepődve tapasztaltuk, hogy 12.20-kor gond nélkül be lehet jutni a rendezvényre. Rengeteg ismerőssel találkoztunk, ők tíz óra óta már kibulizták magukat (taktikusan a rendezvény előtt jóval odaérkeztek és akkor álltak sorba). Szóval másodszorra már jól időzítettünk.
Bent aztán volt minden: klassz zene, villódzó fények, táncoló dínó (vagy krokodil?), csápoló kiskölykök a színpadon, konfettik, világító karkötők, UV-arcfestés és minden, mi szem-szájnak ingere. A kólát kihagytam, mert teljes erőmmel arra koncentráltam, hogy ne hagyjam el a gyereket a tömegben és ne is ugráljanak egymás feje tetejére, miközben egy felfújható unikornison lovagolt. De ez csak a normál játszóházas szülői ügymenet 😊
Egy szó, mint száz: az én gyerekem abban a negyven percben jól érezte magát, még ha arcfestés már nem is jutott neki. Ezért nem csodálkozom, hogy jelen pillanatban 114 hozzászólás van az ezzel kapcsolatos poszthoz a Facebookon, és rengeteg közöttük a csalódott.
Szerintem egyszerűen el lehetett volna ezt kerülni egy előzetes regisztrációval, esetleg a rendezvényt idősávokra osztva. Ebből a programból egy-másfél óra bőven elég gyereknek is, felnőttnek is. Akkor talán nem lenne ennyi fanyalgás. Csak egy jó tanács, legközelebbre.
Kiss Nikolett
Fotók: a szerző
