Veszprém legforgalmasabb gyalogos utcájáról költözött az EKF évében a karácsonyi vásár az ActiCitybe. Az új helyen a kíváncsi vásárlók, reménykedő vásárosok két napig találkozhattak egymással.

A megyeszékhely lakói vérmérsékletüktől függően állapították meg, hogy advent első napjától a második vasárnap előtti szombatig még mindig üres a karácsonyi vásárok megszokott helye. A veszprémiek azt remélték, talán majd az EKF évében a sok képzett marketinges kitalálja, hogyan lehet megújítani kedvenc karácsonyi vásárukat. Kétségtelen, az ActiCity az a hely, ahol nem kell fagyoskodniuk az árusoknak, van elég fény is a portékák megszemlélésére.

Vásártörténelem

Jó ideig így volt ez akkor is, amikor a Kossuth utcát lezárták és sétáló utca lett, de utána jöttek olyan ünnepi időszakok, amikor szólt a zene, illatozott a kürtőskalács és a forralt bor. Forgott a körhinta, hétvégén sötétedés után a veszprémi és a környékbeli iskolások léptek föl, majd követték őket a különböző kórusok, tánccsoportok. És persze volt betlehemes játék és a kisded születésének története. Kezdetben talán az ajándékozás kellékei, a bájos apró csengettyűk, az elmaradhatatlan bögrék és vidám zoknikkal teli faházak voltak többségben, de lehetett szép csomagoló papírt, színes szalagokat, nem szokványos fenyőfadíszeket is kapni üvegből, kukoricacsuhéból vagy fából. A kínált gyertyák fényesek voltak, sokféle színben és formában pompáztak, és cseppmentesen világítottak. Azután egyre módosabbak lettek a veszprémiek, és már a Vörösmarty téri vásárba jártak, ahol örömmel üdvözölték az ismerős árusokat, akik a fővárosban jóval többet kaptak kezük munkájáért.

Megkopott advent

A megyeszékhelyen pedig egyre több lett az egyensálakat, -sapkákat és -pulóvereket árusító bódé. Elvétve lehetett találni köztük olyat, melynek kereskedői apró ajándékokkal bajlódtak volna. Akkortól legfeljebb a teás-puncsos-forraltboros árusítók voltak elégedettek, no meg a beköltözött lángosos, a sült hurkás-kolbászos a Gráciák szomszédságában. A várakozás heteiben az advent megkopott, más helyszínek csábították a gyerekeket élő állatokkal, lappföldi Mikulással. Csaknem kiürült a Kossuth utca, a kereskedők nem láttak benne fantáziát. Gizella polgárai már nem Bécsbe, hanem tovább, Nürnbergbe és Prágába jártak kézműves termékeket kóstolni és csodálni, karácsonyi ajándékért pedig – a tehetős réteg – akár Londonig is elrepül.

Design és illatok

Aki nem szereti, annak nem kell használt büdös lángos olajat szagolnia, mert a teremben csak édes illatok szállnak a „workshopos” sütések alkalmával, de úgy tűnt, az új helyen a kíváncsi vásárlók, reménykedő vásárosok kevésszer találnak egymásra. „Igazi bohém design vásárt” ígértek a meghívókban, ami egyszer majd talán lesz is, de a rénszarvas formájú gyertyák még akkor sem minősülnek annak, ha méhviaszból készülnek. A horgolt adventi koszorúk sem feltétlenül azok. Azt viszont jól tippelték a szervezők, hogy a kétnapos vásár elég lesz.