Klimó Károly mindig is a szabad vizualitásnak, a gesztusok szabadságának volt a híve, igyekezett kikerülni mindenfajta tartalmi csapdát – ezekkel a szavakkal nyitotta meg a Gondolati terek című kiállítást Földényi F. László esztéta.
Klimó képei tele vannak feszültséggel, az egymásra rakódó fekete, barna, vörös, sárga festékrétegek nem erősíteni akarják egymást, hanem inkább szembeszegülnek egymással, kioltani, tagadni egymást, ezzel a meditáció felé terelve a befogadót. Számára tehát a kép elsősorban nem látvány, hanem gondolati tér. „Időnként olyan érzésem van, hogy a festő szabályosan megtámadja a vásznat vagy a papírt, nem is csak megtámadja, hanem roncsolja. Vannak művei, amelyek fizikai harcnak az eredményei, ami azt mutatja számomra, hogy egész lényét beleveti, amikor készít egy képet” – avatta be az érdeklődőket a jelentős életmű lényegébe a Veszprémben elhangzott megnyitóbeszédében Földényi F. László. „Sokan absztraktnak tekintik, de ha létezne olyan kategória, hogy egzisztencialista festészet, akkor Klimó Károly festészetét egzisztencialistának nevezném” – jelentette ki.
Nagyon termékeny festőről van szó. Idén ez már a harmadik kiállítása a 90 éves művésznek, a magyar neoavantgárd és az Európai Iskola szellemi öröksége egyik legkövetkezetesebb továbbvivőjének. Budapest után Monostorapáti a művész második otthona, a falu polgármesterét külön köszöntötte a mester a Dubniczay-palotabeli kiállításmegnyitón.
Klimó Károly egyúttal elmesélte, hogyan szeretett bele a Balaton-felvidéki tájba egy tapolcai látogatása kapcsán, még a nyolcvanas évek elején: „Virágoztak a fák, dolgoztak a vízimalmok Kapolcs környékén és valahogy szíven ütött ennek a vidéknek a szépsége. Elhatároztam, hogy otthagyom Szentendrét, ahol műtermem volt és ezen a vidéken telepszem le. Ez sikerült és azóta itt vagyok tavasztól őszig Monostorapátiban, ahol nagyon jól érzem magam. Nagyszerű, segítőkész, dolgos emberek élnek ebben a községben.”
Klimó Károly megköszönte Veszprémnek és a Művészetek Házának is, hogy lehetőséget kapott erre a kiállításra.
A veszprémi kiállítás egyik érdekessége, hogy bár az egész életműből válogat, igazából nincs különbség az ötven évvel ezelőtt és a pár héttel korábban festett képei között. Mert „mindig ugyanabból az egy belső magból táplálkozik a festészete”, ahogyan esztéta barátja mondja, mindig valamiféle végső titok megfejtésének rugaszkodik neki, ami persze végül is megfejthetetlen. De hát lehet, éppen ez a megfejtés, mármint a megfejthetetlenség elfogadása.
Földényi sajátos univerzumnak nevezte Klimó képeit, amelyek őt mindig megragadják, már azzal is, hogy mindig nagyon frissek, elevenek, rejtélyes csodák, amelyek előtt elragadtatva állunk, mint valószínűleg maga a festő is, amikor hátralép és nézi a saját befejezett festményét.
A Gondolati terek című tárlat augusztus 30-ig tekinthető meg a Dubniczay-palotában (Veszprém, Vár utca 29.)
Vezető képünkön: Földényi F. László és Klimó Károly a Gondolati terek című kiállítás megnyitóján. Fotó: Toroczkai Csaba / Művészetek Háza
