Rien. Magyarul: semmi. Csak ennyit jegyzett be XVI. Lajos a naplójába 1789. július 14-én. Pedig a király nem volt egy szűkszavú ember. Ugyanebben a naplóban oldalakon keresztül lehet olvasni részletesen leírt, izgalmas vadásztörténeteket a tollából. De ezen a semmilyen kedden, ezen a tikkasztó nyári napon a Versailles-i palotából értékelve Lajos semmi említésre méltó eseményt nem talált.
Pedig Versailles-tól nem messze, Párizsban a tömeg megrohamozta, majd bevette a Bastille-t. Lehet, hogy a tájékoztatással megbízott udvaroncok nem kívánták feleslegesen zaklatni a királyt ilyen csip-csup ügyekkel, vagy éppen ő nem tulajdonított a történteknek nagyobb jelentőséget. (Az 1383-ban épült, nyolc, egyenként ötemeletes toronyból álló erődítmény egykoron Párizs keleti kapuját védelmezte, de idővel átalakult afféle VIP börtönné, ahová csak főúri előkelőségek, vagy ismert személyiségek kerültek.)
Egyszóval: a király nem aggódott Bastille bukása miatt. Azon pedig el kellett volna gondolkodnia, hogy a lázadók azért választották ezt a célpontot, mert a Bastille a zsarnokság szimbólumának számított. A hatalmat bitorlók pökhendiségével XVI. Lajosnak meg sem fordult a fejében, hogy ez a „rien” számára – a királyi címétől megfosztva – hogyan fog végződni 1793. január 21-én.
Rien – véleményezik napjainkban a köztévék hírszerkesztői, amikor a híradók összeállításakor valamelyik naiv slapaj esetleg megemlíti, hogy az utcákon több tízezres tömegek tüntetnek…hm… nem kellene esetleg…? A hírszerkesztők természetesen emlékeznek arra, amit minden újságíróiskolában megtanítanak, hogy minek van és mekkora hírértéke, de ezeket a szabályokat az elkötelezett politikai újságírás zsigerből átértékeli. Annak tudatában, hogy sokak számára a közszolgálati hírforrás az egyetlen, megkímélik a tömegeket a felesleges zaklatástól. Tüntetnek? Majd abbahagyják! Ugye semmi értelme annak, hogy az emberek ezen tépelődjenek?
Az „elhallgatós” módszer és az események manipulálása – a köz- és egyéb pénzekből gigantikussá hizlalt hírgyárak közreműködésével – tökéletesen működik. Nem csak nálunk. A politikai nagyhatalmak, a gazdasági elittel összefonódott hatalmak, ha céljaik ezt kívánják, előszeretettel alkalmazzák. Tömeges megmozdulásokat hallgatnak el, híreket, képeket, felvételeket manipulálnak, ha szükségesnek érzik, az eseményeket fantáziadús féligazságokkal és hamis magyarázatokkal tálalják, befolyásolják a közhangulatot.
A francia forradalom első lépésben a zsarnokság ellen irányult, a tömeg ezért vette célba a zsarnokság fő szimbólumát, a megdönthetetlennek vélt erődítményt. Az ellenőrzött hírgyárak a XXI. század Bastille-ai. A manipulált információk erődítményeinek bevétele nélkül semmilyen megmozdulás nem számíthat eredményre, nem véletlenül őrzik őket sokkal jobban, mint az egykori párizsi ötemeletes tornyokat.
Amíg a mai kor Bastille-ai állnak, a mi Lajosaink is nyugodtan bejegyezhetik a naplójukba: rien.
Csorba Zoltán