Az volt a meggyőződésem, hogy idén már nem lesz semmilyen botrány Veszprémben. A legkülönfélébb területeken küzdő felek advent heteiben a békét, a megnyugvást keresik, és készülnek a szeretet ünnepére, karácsonyra, a varázslatos szentestére. Erre a VEDAC bedobta a kavicsot az állóvízbe.
Vagy inkább a féltéglát, mert nem hosszabbított szerződést Tóthné Stupián Anikóval, az atlétikai egyesület legsikeresebb edzőinek egyikével, aki harminc éve kötődik a sportághoz. Remek futókat nevelt, akik olimpián és egyéb világversenyeken öregbítették a királynék városának hírnevét.
A változások szele
akkor csapta meg az atlétikai klubot, amikor Németh Attila, a VEDAC ügyvezető igazgatója szakmai igazgatót „igazolt” a fővárosból. Török Krisztián elvégezvén a feladatát, egy év alatt felmérte, majd értékelte az egyesület szakmai munkáját, meghatározta a követendő célokat, mert az egykor szebb napokat látott klubban elmaradtak a várt, igazán nagy eredmények. Különös tekintettel a futókra és a dobóatlétákra. A riói olimpián ugyanis senki sem képviselte Veszprémet. Pedig a dobóatléták akadémiai körülmények között dolgozhatnak, kiemelt központi támogatással. Volt egyszer egy olyan összejövetel is a stadionban, ahol egy asztalnál ült mindenki, aki számított a kalapácsvetésben. De nem sokra mentek, a tehetségek szépen csendben elhagyták Veszprémet. (Ezért egyszer ez a szakág is megérne egy misét.)
Szakmai és egyéb nézeteltérések
Maradjunk Tóthné Stupián Anikó ügyénél! Miért is nem hosszabbították meg a szerződését? Az indoklás nagyjából úgy foglalható össze, hogy nem akarta elfogadni a felmenő utánpótlásképzés új klubmodelljének koncepcióját, ezért kapott „felmondólevelet”. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen ehhez hasonló tartalmú levelet más is kap. Mert a mai Magyarországon nem sokat számít, hogy valaki több évtizede sikeres a szakmájában, jóval nagyobb tudással, tapasztalattal rendelkezik, mint a főnökének kinevezett szakember, aki nála sokkal fiatalabb és tapasztalatlanabb – bár utóbbi jó szándéka nem kérdőjelezhető meg.
Politikai gyorssegély
Aztán némi meglepetésre, alig két nap alatt megoldódni látszottak a problémák. Ugyanis Tóthné Stupián Anikó az általa alapított Sportolj Velünk Sport Egyesületbe magával vitte futóatlétáit. Persze ehhez a döntéshez azért kellett egy kis politikai gyorssegély is. Közleményében ugyanis megköszönte az azonnali segítséget Porga Gyulának, a város polgármesterének és Ovádi Péternek, a Fidesz frakcióvezetőjének. Így az edzőnőnek januártól is minden infrastrukturális feltétel rendelkezésre áll majd a további, zavartalan szakmai munkához a városi stadionban.
A történtek után azonnal megfogalmazódott a kérdés, hogy vajon Veszprém polgármestere miért nem hívta be az irodájába kabinetfőnökét, Józsa Tamást, aki a VEDAC elnöke, és ő akár közölhette is volna Németh Attila ügyvezetővel, hogy Tóthné Stupián Anikót nem lehet elküldeni az egyesülettől. Már csak azért sem, mert a kiemelt klubnak az önkormányzat az első számú pénzügyi támogatója.
Kétszer ad, aki gyorsan ad
Most úgy tűnik, a történtek következtében Stupián klubjának támogatására is jár majd közpénz a város jövő évi költségvetéséből, hogy életben maradhasson és működhessen. A VEDAC pedig szervezhet magának új futószakágat. Ami nem egyszerű feladat, ha a futók többsége az edzőnővel tart. Régóta figyelve az ország – de különösen a megye – sportját, ilyen politikai „gyorssegélyre” nem emlékszem. Igaz viszont a mondás, miszerint kétszer ad, aki gyorsan ad.
Advent harmadik hetében csak abban reménykedem, hogy a kirobbanni készülő veszprémi futballháború elmarad. Pedig a seregek már ott is megsebezték egymást, és felsorakoztak az összecsapásra. Vajon ott is mentőakcióra lesz szükség?
Robin Hood