Dolly Alderton Szellemek című regénye bravúrosan ötvözi a Bridget Jones naplójának őszinte humorát Sally Rooney intelligenciájával és szarkazmusával.
Adva van egy lány, akinek azért lett George a második neve, mert aznap, amikor született, George Michael az első helyen volt a slágerlistán. Adva van egy lány, akinek néha keserű a humora, de nagy a szíve, és ezt írja a profiljába: „Nina Dean, 32, gasztroíró. Lakóhely: Archway, London. Keres: szerelmet és a tökéletes vaníliakrémes-mazsolás csigát.”
Adva van egy lány, aki egyszer csak azt veszi észre, hogy hirtelen szellemek veszik körül. Régi barátja, haverként szeretett exe jelentősen túllépett rajta, szinte az összes barátnője „beszülősödött”, vagy ha még nem, biztosan házasodik. Adva van egy lány tehát, aki azon kapja magát, hogy 32 éves szingliként többet tud a szülés, a csecsemőtáplálás, pelenkázás részleteiről, mint akinek öt gyereke van, a leánybúcsúk és esküvők unásig ismert, monoton mizériájáról nem is beszélve.
Adva van egy lány, akinek nemcsak régi barátai válnak szellemekké, de a saját családja is. Anyja épp heveny életközepi válságban szenved. Képtelen elfogadni az öregedést, amiből kifolyólag még az általa Pilatusnak hívott pilatest is kipróbálja, és fejébe veszi, hogy mostantól Nancy helyett hívja mindenki Mandynek. És mi van Nina apjával, aki kompenzálhatná a felesége viselkedését? A hetvenedik évét taposó férfi sajnos maga is valamilyen formában kezd szellemmé válni. Sztrókja után egyre súlyosbodó demenciában szenved, fokozatosan tűnnek el az emlékei és a kapcsolata a valósággal. Egyik nap az éppen olvasott újságot teszi a kenyérpirítóba, másik nap egy olyan ember halála kapcsán küld részvétnyilvánító üzenetet, aki még nagyon is él.
Adva van tehát egy lány, aki úgy érzi, hirtelen kísértetek veszik körül emberek helyett, és egy világ választja el mindenkitől. Sőt inkább univerzum. A kétségbeesés határán egyszer csak a randiappok poklában találja magát (átlag halandó talán nem is sejti, miféle kénköves bugyrai vannak egy ilyennek). A kötet ereje pedig pont abban rejlik, hogy az írónő nemcsak a harmincasok kapcsolatainak fejreállását mutatja be roppant érzékenyen és humorosan, de azt is, amit sokan elfelejtenek. Szinglinek lenni marhára nem vicces. Viszont marhára munkás. És marhára kell, hogy legyen egy erős páncélod, hogy bírd a párban élők diszkriminációját és a randipartnerek virtuális vagy offline szörnyetegként való viselkedését. Egy normális párt találni a Playstation-generáció férfijai között, akik folyamatos szintlépéshez vannak szokva, ha nem nyújt nekik elég impulzust egy adott kapcsolat, szinte lehetetlen. Vadászni, harcolni, taktikázni kell, ami miatt persze a nők meggyűlölik magukat. A kapcsolat pedig, ha összejön, egy projektté silányul, és már az elején is hiányzik belőle az, ami húsz év házasság után szokott eltűnni. A szerelem. Mire megy ebben párkapcsolat kereső őrületben Nina sajátságos humorával, nagy szívével, jó emberismeretével? És mihez kezd, amikor a gyűlölt húsvásárban, az egyik online társkeresőn hirtelen megtalálja az igazit, Maxet? Aki az első randevún rögtön megkéri a kezét?
Dolly Alderton Szellemek című regénye bravúrosan ötvözi a Bridget Jones naplójának őszinte humorát Sally Rooney intelligenciájával és szarkazmusával. Ezért lehet, hogy amíg olvassuk, felváltva röhögünk és bólogatunk. Hiszen sokszor nehéz eldönteni, mi a nehezebb: benne lenni egy párkapcsolatban vagy megtalálni azt.
A Szellemek a 21. Század Kiadó gondozásában, Perlényi-Chapman Eszter fordításában jelent meg, és itt megrendelhető.
Fotó: Alexandra-Cameron
