Három fiatalember: egy református és egy katolikus pap, valamint egy blogger. Őket lehetett kérdezni kötetlenül, tabuk nélkül a Kunsztban, a Szólj be a papnak! című beszélgetésen.
A Szólj be a papnak! című beszélgetést az ország több városában megrendezték már. Városunkban a Veszprém–Balaton Keresztény Kultúrájáért Alapítvány szervezte meg a Kávéházak éjszakája programsorozat szervezőjével karöltve.
Szabados Ádám teológust, a divinity.szabadosadam.hu népszerű keresztény blog íróját, Darnai János atyát, a Veszprémi Érsekség ifjúsági referensét és a Padányi Katolikus Iskola lelkiigazgatóját, valamint Szűcs Lászlót, a szentkirályszabadjai református gyülekezet lelkészét Zámbori Soma színész faggatta addig, míg a közönség is felbátorodott, hogy föltegye a maga kérdéseit.
Hogyan szól ma Isten az emberekhez?
Szabados Ádám szerint a Biblia őrzi meg számunkra azt, amit Isten mondott nekünk. Ma viszont egyik embernek azt mondja, változtasd meg az életed, a másiknak pedig valami mást. Szűcs László azt válaszolta: az igehirdetéseken, a Biblián keresztül, de ő azt is sokszor tapasztalta, hogy eseményeken, barátokon keresztül, sőt, a természet által, vagy tragédiákon keresztül. Darnai Jánosnak sokszor fölteszik ezt a kérdést a diákjai. Az ő életében Isten megnyilvánulása beszélgetések formájában történik.
– Ehhez az kell, hogy megálljak és figyeljek – mondta. – Ekkor észlelem magam körül a világot, benne Istent.
Hogyan van az életünkben csendben az Isten?
– Amikor szenvedsz valamiben, nem tudsz belőle kievickélni, ő kísér és együtt szenved veled – így Darnai János.
– Egyre nehezebben vagyunk csendben – vélte Szűcs László. – Mintha a csend ellenség lenne. Egyre nehezebb a csenddel mit kezdeni és azzal is, hogy mit tudunk azzal kezdeni, amikor Isten csendben van.
– Isten miért nem teszi magát nyilvánvalóvá? Ez a legnehezebb kérdés a kereszténységben – folytatta Szabados Ádám. – Nekem nagyon erőteljes tapasztalataim vannak arról, hogy Isten létezik. Istennek joga, hogy akkor és úgy szóljon, amikor és ahogyan ő szeretne.
Érdekből hívők
Az egyik kérdező arra volt kíváncsi, hogyan viszonyulnak a vendégek az érdekből hívőkhöz. Felismerhető-e, ha valaki csak azért vallja magát hívőnek, mert abból haszna származik. Megjegyezte: főleg politikusokra gondolt.
– Én magam érdekből hívőnek tartom magam – mosolygott Szabados Ádám. – Vágyam, hogy örök életem legyen, mert hiszek a feltámadásban. Szerintem hosszú évek alatt derül ki, hogy valaki miért tartja magát katolikusnak. Sok jele van annak, ha valaki csak érdekből hívő, de szerintem még politikusok esetében is tévedhetünk.
– Ha valai csak érdekből vallja magát hívőnek, az szerintem önbecsapás. Saját magával szúr ki az illető, ami nem jó dolog – fogalmazott Szűcs László.
Hol van az alázat mostanában?
Egy fiatal hölgy elmondta, hogy a Hittudományi Főiskolán dolgozva több olyan pappal is találkozott, akik mindenkivel „magas lóról” beszéltek, hiányzott belőlük az alázat. Azt mondta, szerinte egy lelki vezető esetében szerinte fontosabb az alázat, mint a civil emberekében.
– Én ugyanolyan büdös bunkó vagyok, mint bármelyikünk – nevette el magát Darnai János. – Egy egyszerű ember, esendő, néha segítségre szoruló, de szívvel-lélekkel itt vagyok ebben a világban, és szeretnék tenni értetek! Javaslom, hogy vegyük le a papot az Isten-polcról! Mindenkinek tanulnia kell az alázatot.
A bűn bagatellizálása
– Nem bagatellizáljuk el túlságosan a bűnt? Nem mindenki jó. Miért nem beszélnek önök is többet az antikrisztusról? – tette föl hevesen a maga kérdését egy fiatalember.
Szabados Ádám szerint minden ember jó, de romlott is egyben.
– Én vagyok a baj a világgal, innen indul a kereszténység – fejtette ki. – Nekem van szükségem megváltóra, szabadítóra.
A beszélgetés másfél órájának végén Zámbori Soma még egy sor saját kérdést olvasott fel, és minden valószínűség szerint a közönség tagjaiban is számtalan kérdés benn rekedt. Mindenkinek lesz majd alkalma a megszólalásra, mert a szervezők bejelentették, hogy a hívő és nem hívő veszprémiek évente négyszer beszólhatnak a papoknak.
A képen balról jobbra: Szabados Ádám, Darnai János, Szűcs Lászó és Zámbori Soma. Fotók: a szerző
