A közösségi oldalak bűzös mocsarából nyakunkba zúduló, hangos és ostoba fecsegés ricsaján érkeztünk el a totális sajtószabadsághoz. Persze, hogy totális, sőt globális, hiszen bárki szabadon közölheti a lázálmait, a pillanat hevében felvillanó kozmikus idétlenségeit, világnézetét.
A legkomolyabb témák is belevesznek az agyament szellemeskedésekbe, okoskodásokba, durvaságokba, a fárasztóan sötét emberi elmélkedés útvesztőibe. Mi, sajtómunkások fásultan darvadozunk a bűzös mocsárban. Kérdezni fölösleges, kérdést feltenni lehet, főnöknek, műszak- és osztályvezetőnek, vezérigazgatónak, hatóságnak – de csak írásban és arra sem válaszolnak. Legfeljebb miután a minisztériumi orákulum jóváhagyja a hivatali firkász semmitmondó panelekből összetákolt közlését. A firkász még a jobbik eset, ugyanis a kétdiplomás szakember sajtóválasza is ugyanott köt ki, mint az aktakukacé. Majd ott megmondják, mi a helyes irány.
Miért nem lehet a világ legegyszerűbb kérdéseire normális választ adni?
Mert a NER olajozott rendszerében igenis van, aki megbízható, rezsimhű és lojális. A sarok mögött beszél ugyan, de nem nyilatkozik. Közpénzen élősködő cenzorok hada figyeli a világhálót, ki, mikor, kivel, mit, hogyan, influenszerek és fizetett propagátorok ordítják az igazságot. A párthűség csúcsragadozója a besúgó, aki nyújtja a markát, de önszántából akár bűnbánó is. Igen, van megalázás, a szakma gyalázása, az emberi méltóság tiprása. Felmondás, kirúgás, félelem, mindenki tart valakitől, a szomszédtól, a feljebbvalójától, a bizottságtól, a gázáraktól, háborútól, a fegyelmitől, a barátjától és ellenségétől, polgármestertől, végrehajtótól, a gazdájától meg a mennydörgős ménkűtől.
Ha ez nem lenne elegendő, akkor meg is mondják kitől kelle(ene) tartania a népnek: Brüsszeltől, Európától, Nyugattól, az amerikai nagykövettől, migránsoktól, terroristáktól, ellenzéktől, komcsiktól, tetves ellenzéktől, feministáktól, buziktól, a konzultációt becsmérlő hazaárulóktól, sorosbérencektől, civilektől és – na, hazaértünk – az újságíróktól.
Elvetemült másként gondolkodók, nem fogják be a szájukat, szabad nyilvánosság, független sajtó! Hála a résnek, amit a közösségi média nyitott meg számukra is. Tombol a sajtószabadság.
Foto beratagnoli.com
