A magyar tanárok Békés megyéből Romániába járnak át tanítani. Ausztriába reggelenként buszok viszik a magyar gyerekeket. Itthon a magyar iskolaigazgatók a tanárhiány miatt vészforgatókönyvet készítenek a szeptemberi tanévkezdésre. Rájár az rúd a magyar oktatásra.
Napnál is világosabb, hogy a környező országokban nemcsak hirdetik az oktatás kiemelkedő jelentőségét, de a hétköznapokban is szem előtt tartják. A magyar polgárok pedig okosak. Elemzik a helyzetet, majd levonják a következtetést: tanárhiány van. Az egyetemisták után már a közép- és az általános iskolások is a lábukkal szavaznak. Az elmúlt másfél évtizedben a magyar gyerekek száma nőtt a legjobban az osztrák iskolákban, a számuk nyolcszorosára emelkedett. Ma már minden századik magyar diák Ausztriába jár tanulni.
A tanárok egy része sem tátott szájjal várja a sült galambot: Békés megyéből évek óta a határ menti román falvakba járnak át tanítani. Részben a magasabb fizetés miatt, részben pedig, mert ott még él a tanítók tisztelete. Ebben a tanévben viszont már az aradi lakótelep diákjai is megtapasztalhatták a magyarországi tanárok tudását és módszereit.
Néhány nap, és itthon véget ér a 2023-as tanév. A tanárok a bizonyítványok írásával, a nyári táborok beosztásaival vannak elfoglalva. A parlament előtt a státusztörvény. Ha életbe lép, az végképp megkönnyíti a tanárok döntését a pálya elhagyásáról. Sokan már beadták a felmondásukat. Hogy mekkora a tanárhiány, arra példa a dabasi iskola (Dabas város a főváros környékének második legnagyobb városa) Facebook hirdetése: egyszerre nyolc, különböző szakos pedagógust keresnek. Az igazgatók máshol is vészforgatókönyvekkel készülnek az őszi tanévre.
Első körben a szakkörökkel együtt megszüntetik a differenciált órákat. A napközisek lesznek az alsós tanítók, a felsősök „letanítanak” majd az alsóba is, mert a státusztörvény növeli a munkaidejüket. Rájár a rúd a magyar oktatásra.
Az oktatási rendszerben tovább nő a feszültség. Itthon a pedagógusok kevesen vannak, idősek és a térségbeli összehasonlításban rosszul fizetettek. Két évtized tapasztalattal a román tanárok egyharmaddal, a szlovákok kétharmaddal, 40 év után pedig 15, illetve 81 százalékkal keresnek többet, mint a magyarok. A megélhetési költségeket is figyelembe véve a román tanárok másfélszer jobban élnek, mint magyar kollégáik, de a szerbiai tanárok is tizedével tehetősebbek náluk. Ráadásul az adatok bruttó bérekre vonatkoznak, a magyar adórendszerben pedig a keveset keresők nem kapnak semmilyen adókedvezményt, így a nettó béreket figyelembe véve a magyar tanárok még rosszabbul szerepelnének a listán.
Ennek ellenére felelősségtudatból kiváló tanárok igyekeznek ősztől is a gyerekek mellé állni. Úgy érzik, nem hagyhatják magukra a diákokat, a legnagyobb szükség most van rájuk.
„Mondhatunk bármit, alulmaradtunk. Minden, ami ezután történni fog mindennél erősebben hat majd. Gyorsan és látványosan. A társadalom kettészakadása felerősödik, és ez az állapot megszilárdul. A felzárkóztatásra tett erőfeszítések fölöslegessé válnak. Mert megfelelő oktatás nélkül ez csak hamis ábránd marad.
Mégsem bírom feladni. Mindenki nem mehet el…mindenki nem tud elmenni. És semmi sem marad az idők végezetéig, bármilyen eszközzel próbálják megingathatatlanná tenni.”
(L. Ritók Nóra)
A vezető képen egy osztrák iskola. Fotó: Christian Bruna/MTI/EPA