Jelen formájában január elsejével megszűnik az előadó-művészeti szervezetek tao-támogatása. Ez az intézkedés Veszprémben a legnagyobb érvágást a Pannon Várszínháznak jelenti: az intézmény bevételének egyharmada származott a tao-ból.
[stextbox id=”grey”]Eddig minden, Magyarországon társasági adót fizető vállalkozás élhetett azzal a lehetőséggel, hogy fizetendő társasági adójának egy részét akár közvetlenül (támogatás útján), akár az adóhivatalon keresztül (rendelkezés útján) valamely arra jogosult filmalkotásnak, előadó-művészeti szervezetnek vagy látvány-csapatsportban (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong és röplabda) érdekelt sportszervezetnek fizeti meg/ajánlja fel. A sporttámogatások rendszerét nem érinti a változás, viszont 2019. január 1-jével megszűnik a kulturális intézmények ilyesfajta támogatási rendszere.[/stextbox]
A helyzetről Vándorfi Lászlóval, a Pannon Várszínház alapító igazgatójával beszélgettünk.
– A kormány szerint „kamutársulatok kamuelőadásokkal” nyúlták le a tao-pénzeket.
– A tao mindenképpen felülvizsgálatra szorult. A tisztán dolgozó társulatok (amilyen a miénk is) mellett megjelentek azok, amelyek kizárólag a tao-támogatásért rendeztek előadásokat, kihasználva a törvényben lévő „lyukakat”. Ez önmagában nem mondható törvénytelennek, de rengeteg pénzt vitt el a rendszerből. Aztán előfordultak csalások is: sokan teljesítmény nélkül, nemlétező előadások után igényeltek és kaptak tao-t. Mindeközben a színházművészetet hivatásának tekintő réteg töretlen erővel dolgozott azon, hogy igénybe tudja venni a tao-támogatást. A szakmában egyöntetű volt a vélemény, hogy szigorításra és ellenőrzésre volna szükség. A kisiklások az eddigi szabályozás alapján is tetten érhetőek lettek volna.
– Körvonalazódik már, hogy mi lesz a tao helyett?
– Senki nem kapott hivatalos értesítést arra vonatkozóan, hogy mire számíthatunk az új évtől. Szóbeli megnyilvánulások alapján körvonalak látszódnak ugyan, és minden nap hallunk valamit, de nem tudni, mekkora pénzösszeget lehet majd szétosztani január elsejétől, nem ismerjük a szempontrendszert sem, nem tudjuk, kik lesznek, vagy nem lesznek a kedvezményezettek. Magyarországon nagyon sokféle színház van. Egy ilyen állami pénzosztást nagyon nehéz jogos érdeksérelmek nélkül megoldani. Ez aggodalomra ad okot.
– Egyes vélemények szerint január 1-jétől majd a politika dönthet arról, melyik színház maradhat talpon.
– Úgy gondolom és remélem, hogy ez az intézkedés nem politikai döntés eredménye és az újraosztásnál sem ez a szempont fog érvényesülni. Szerintem arról van szó, hogy ez a problematika minden vonatkozása és a tao-eltörlés összes következménye nem lett kellően átgondolva.
– Mi lehetne a megoldás?
– Mérhetetlenül tájékozatlanok vagyunk egymás teljesítményéről. Ahogy a POSZT-ra válogatnak mértékadó szakemberek, ugyanúgy a döntéshozók végigjárhatnák a színházakat azzal a céllal, hogy felmérjék az ott folyó munka komolyságát, célját, körülményeit. Persze folyamatosan, hiszen nekünk lételemünk a változás. Ez talán segíthetne azon, hogy az újraelosztás ne szubjektív mérce alapján történjen. Sajnos, be kell látnom, hogy olyan grémium ugyan felállítható, amelyik szakmailag megfelelő lenne, de olyan nehezebben, amelyiknek valós ismerete van a teljes területről.
– A színházi szakmának van javaslata?
– Magyarországon két színházi szakmai társulás működik: a Magyar Teátrumi Társaság és a Magyar Színházi Társaság. Plusz a függetlenek. Ezek a szervezetek még a nyáron benyújtottak egy közös, nagyon jó szakmai anyagot a tao megreformálására, megtisztítására. Érdemes lett volna ennek mentén haladni a változtatásnál.
– A színházak a törvény megszüntetésével nem csak a tao-támogatástól esnek el.
– A tao egyik előnye az volt, hogy mérhetővé vált a színházak teljesítménye, a támogatást valós adatok szolgáltatása alapján igényelhették. Akik csaltak, viseljék ennek következményeit. Mi veszprémi és Veszprém környéki cégektől kaptunk tao-t, erre a kapcsolatra nézői bázisok épültek fel, de a tao kivezetésével megszűnik a helyi cégek kultúra iránti felelőssége is. Vagy szerencsés esetben megváltozik, ki tudja, hogyan. A másik probléma, hogy a tao eltörlése miatt korrigálni kell az előadó-művészeti törvényt, ki kell alakítani az új elosztási struktúrát, meg kell nevezni az erről döntő testületet. Mindez államigazgatásilag is bonyolult folyamat. December közepén pedig véget ér a törvénykezési időszak az országgyűlésben…
– A Pannon Várszínházat konkrétan hogyan érinti a tao eltörlése?
– Nem részesülünk állami támogatásban, a működési támogatásunk is csupán néhány millió forint évente. Költségvetésünk csaknem egyharmada származott eddig a tao-ból. A jelenlegi bizonytalan helyzetben megkérdőjeleződik a tervezhetőség. Hallottam már olyan színházvezetőket, akik bemutatók, előadások elmaradásáról, vagy egyenesen a színházuk felszámolásáról beszéltek. Mi nem tervezünk ilyeneket. Ez az optimista forgatókönyvünk.
– Van pesszimista is?
– Nincs, de pesszimista napjaim vannak.
– Miként viseli a társulat a bizonytalanságot?
– Ahogy az igazi színházi emberektől elvárható. Méltósággal, hivatástudattal, kétségeiken felülemelkedve dolgoznak. Mindennapi sikereik igazolják hitüket, bizakodásukat. Hatalmas munkát végez a társulat. Már a nyáron elképesztően sokat dolgoztunk, és szeptember óta is iszonyú a pörgés, mindenki helytáll a maga posztján. Nem tagadtuk le a társulat tagjai előtt a helyzetet, de senkiben nem merült föl annak a lehetősége, hogy ne folytassuk a munkát. Nagyon nagy kárt okozna a városnak, a környező településeknek, ha feladnánk, nem beszélve a fent említett cégekről, amelyek eddig támogattak bennünket. A színház dolgozói bizalommal vannak a város iránt: itt telepedtek le, itt vásároltak lakást, itt alapítottak családot. Veszprémiek. Premier előtt állunk, ráadásul egy vígjátékot mutatunk be, de bizonytalanság nem látszik a munkájukon. Bár új bemutatónk címe Leszállás Párizsban, mi itthon szeretnénk maradni.
