A koronavírus-járvány óriási mértékben fokozza a legkiszolgáltatottabb és legszegényebb emberek egyébként is meglévő nehézségeit. A kormánynak különösen oda kellene figyelnie a mélyszegénységben élőkre. A Társaság a Szabadságjogokért a döntéshozókhoz fordult, hogy felhívja a figyelmüket a tarthatatlan helyzetre.
A járvány, valamint a nyomában elrendelt korlátozások sokakat sodortak elviselhetetlenül nehéz helyzetbe. A következmények fokozottan sújtják a hátrányos helyzetű, szegénytelepeken élő, többségében roma embereket. A legkiszolgáltatottabbak érdekében a TASZ közérdekű bejelentéssel fordult a Nemzeti Népegészségügyi Központhoz, és a magyarországi döntéshozókat is megkereste, hogy azonnali intézkedések történjenek. Ezen kívül készített egy mintabeadványt, amit a szegénytelepeken élők, nemzetiségi önkormányzatok, civil szervezetek használhatnak fel gyors járványügyi intézkedéseket kérve a megyei kormányhivataloktól.
A hátrányos helyzetű közösségek tagjai valószínűleg jóval nagyobb arányban halnak bele a koronavírus okozta fertőzésbe, de erről pontos adat nem tudható: az állam nem hozza nyilvánosságra a megyére, járásra, településre lebontott adatokat. Ezen sürgősen változtatni kell, hogy fel lehessen mérni a helyzet súlyosságát. A mélyszegénységben élők egészségi állapota lényegesen rosszabb, várható élettartamuk is jóval alacsonyabb, mint a többségi társadalom tagjaié. Az alultápláltság, az egészségtelen táplálkozás az anyagi helyzetükkel jár. Lakásaikban sokszor nincs folyóvíz, az egészséges ivóvízhez való hozzájutás kihívást jelent. A környezeti ártalmak mellett a szegénységgel együtt járó állandó stressz is rontja az egészségi állapotukat.
Sok helyen nincs háziorvos, a betegeknek nincs pénzük másik településre utazni. Szűrővizsgálatokra nyilvánvalóan nem jutnak el, de ha mégis részesülnek egészségügyi ellátásban, sokszor élnek meg diszkriminációt. Nehezebben férnek hozzá az internethez: bevételeik kiesése miatt sokan a telefonjukat is eladták, vagy fel se tudnák azt tölteni áram híján. Így nem is biztos, hogy időben értesülnének az oltás lehetőségéről, nem tudnak rá regisztrálni, és számos más ellátást, szolgáltatást sem tudnak igénybe venni. Épp ezért megelőző jellegű tömeges tesztelésre van szükség a hátrányos helyzetű településeken, szegregátumokban, és külön oltási kampányokat kell indítani. Az ott élőket közérthetően tájékoztatni kell az oltás fontosságáról és a regisztráció menetéről, továbbá arról, hogy az oltás ingyenes és a regisztrációnak nem feltétele az érvényes TAJ szám.
Az alapfokú oktatáshoz való hozzáférés is akadályba ütközik az általános iskolák bezárásakor, illetve amikor karanténba kerülnek osztályok. Áram, internet, eszköz híján itt sokszor abban merül ki a távoktatás, hogy kiviszik a tanulóknak a házi feladatot. Emellett a gyerekek jellemzően csak a közétkeztetésben jutottak meleg ételhez – a karanténban ez a lehetőség tovább szűkül.
Akik külföldi vagy alkalmi munkákból éltek, azok közül sokan már az első hullám alatt elveszítették ezt a lehetőséget, majd az álláskeresési járadék igénylésekor szembesültek azzal, hogy be sem voltak jelentve. A karanténba kerülő családok végképp minden bevételüket elveszítik: ételre, tűzifára, gyógyszerre sem telik. Az élelmiszerárak épp a legszegényebb településeken a legnagyobbak a kisboltok magas árrése miatt, az uzsora gyakorlata felerősödött, a közmunkaprogramok megszervezése akadályokba ütközik. Ahhoz, hogy a tömegesen elszegényedő családok ellátása ne terhelje a végletekig az önkormányzatokat, az államnak azonnali jövedelempótló juttatást kell biztosítania a rászorulók számára. Ezen túl a kormány feladata, hogy segítse a munkanélkülivé váló emberek mielőbbi újrafoglalkoztatását, segítenie kell az önkormányzatokat is, hogy minél több embert tudjanak foglalkoztatni. A közmunkásoknak általános minimálbért kell fizetni az alacsonyabb közmunkabér helyett. Emellett azonnal meg kell emelni, és időben is ki kell terjeszteni az álláskeresési járadékot, ami most Európában nálunk a legalacsonyabb és legrövidebb.
A katasztrófa már bekövetkezett az említett társadalmi rétegekben, a kormányt viszont súlyos felelősség terheli abban, hogy ezt visszafordítja-e és enyhíti-e a következményeket. Erre a TASZ konkrét javaslatokat tett a Nemzeti Népegészségügyi Központnak küldött közérdekű bejelentésében, valamint a miniszterelnöknek, a Miniszterelnökségnek, a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárnak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának, a parlamenti pártoknak, valamint a Momentumnak és a nemzetiségi ombudsman-helyettesnek elküldött levelében.
A TASZ honlapján számol be részletesebben megállapításairól és javaslatairól.
