Olyat már láttam futballmérkőzésen, hogy az edző egy kis papírfecnin üzent a pályán lévő játékosainak, hogy ki hová helyezkedjen és ezzel hogyan változik a követendő taktika. Azzal viszont még nem találkoztam, amit Patrice Canayer, a francia Montpellier Bajnokok Ligája győztes szakvezetője tett a Telekom Veszprém elleni összecsapáson.
Szoros állásnál elővett néhány, kicsire összehajtogatott papírlapot, és puskázott belőlük. Mint aki azt mondja: lássuk csak, most mit lépett Momir Ilić kolléga, mintha ezt nem láttam volna a videóelemzésnél. Néhány pillanatra beleolvasott, aztán ment tovább a játék.
Talán érthető is volt ez a mozzanat a vendégek mesterétől, mert addig szinte kottából tudta, hogy támadásban mit játszik a Telekom Veszprém. Sokáig megbénították Remili és Fabregas legendás játékkapcsolatát. Ilićnek ezért új lapot kellett kérni 19-re, mert Nilssonnak és Jahiának sem ment eredményesen a játék. Ennek következtében volt, amikor négy góllal is vezetett a Montpellier az első csoportmérkőzésen remeklő Veszprém ellen. A hazai együttes a 13–15-ös félidő után sokáig nem tudott változtatni az eredményen. Futott az eredmény után a kitűnően kézilabdázó franciák ellen. Momo mester tovább csűrte-csavarta a pályára lépők összetételét. Kellettek a Corrales kapus helyére álló Biosca bravúrjai, és ezúttal mások lettek az együttes vezérei. Például Mahé, aztán a hét gólig jutó Elderra, a hat találatot jegyző Vajlupau. A veszprémi terminátor, Pechmalbech legyőzhetetlensége támadásban és védekezésben egyaránt fontos volt. A hajrá kezdetére olyannyira összeállt a veszprémi gárda játéka, hogy 17–20-ról előbb 23–22-re fordítottak a hazaiak, és az 52. percben már ötgólos volt az előnyük Ligetváriéknak a fáradó franciák ellen (29–24). A végét elszórakozta a Telekom Veszprém, így csak kettővel, 33–31-re nyerte meg a férfikézilabda összecsapást az együttes.
Bukhat a mutatvány, ha nem folyamatos a koncentráció
A mérkőzésnek volt néhány tanulsága. Sohasem automatizmus, hogy a legjobbak folyamatosan a legjobbak maradnak. Ismét beigazolódott, hogy csereként is lehet nagyot alkotni, ha csapatként, közösségként küzd a gárda. Az is kiderült, hogy mennyiféle taktikai potenciál rejlik ebben a keretben, amit Momir Ilić ezúttal jól forgatott. Hasznos volt ez az összecsapás abból a szempontból is, hogy a BL-ben ugyan lehetnek tuti meccsek, de könnyen bukhat a mutatvány, ha nem folyamatos a koncentráció.
Éppen egy héttel ezelőtt írtam, hogy Patrice Canayer 30 éve nem mozdul ki a komfortzónájából, és talán örökre a Montpellier szakvezetője marad. Nos, ez a tétel is megdőlt, hiszen ahogy a Sport TV közvetítésében és az arénában is elhangzott, a mester az idény végén távozik a klubtól. Úgyhogy mostanság a külföldi összecsapásokon a Montpellier edzőjeként voltaképpen elköszön a rivális együttesek szurkolóitól is. Ki tudja, hogy a következő idényben melyik együttes kispadján láthatjuk majd újra őt? Szinte biztos vagyok benne, hogy Patrice Canayer jön még a Veszprém Arénába edzőként…
Donát Tamás
A vezető képen Remili támadásban. Fotó: MTI/Krizsán Csaba
