Nem adják fel két hónapja a küzdelmet a belarusz lányok és asszonyok, noha az életüket kockáztatják az utcai felvonulásokkal. A hatalom egyre durvább, egyre kíméletlenebb.
Döbbentek meredek a képernyőre. Tőlem 930 kilométerre fekete maszkos, tagbaszakadt férfiak szorítanak a kerítés falához négy összekapaszkodó nőt. Leválasztják őket tüntető társaikról. Az elzárás után egyenként rángatják szét karjukat, vonszolják a fekete teherautóhoz, és hányják befelé őket. Dobálják a női testeket a sötét kocsik mélyébe, rossz emlékeket ébresztő látvány. Némelyik nőnek sikerül az autó padlójáról föltérdelnie. Menekülne. Az egyenruhások karját lefeszítve visszalökik. Markolják a maradék háromból a következőt. Megrázó amatőr videók kerülnek ki a világhálóra.
Bámulom a képernyőt és nem hiszem el, hogy a hatalom talál szolgákat, akik képesek embertársaikat rongybabaként rángatni, börtönökben kínozni. Mindössze azért, mert nem hiszik, hogy törvényes módon nyerte meg a választásokat egy olyan ember, aki már hatodszorra hirdeti magát győztesnek.
Aki a választások tisztaságát megkérdőjelezők százait begyűjtette.
Aki a nyílt utcán elraboltatja a tiltakozókat.
Aki furgonokba szórja az ellenállókat és a határokon kidobálja őket, mehetnek. Miután egyikük sem lépte át a határt, nem lehet tudni, valódi menekülésre kényszeríti-e őket a hatalom, vagy netán a hátba lövés következik tiltott határátlépés miatt?
Szvetlana Cihanouszkaja, az ellenzék egyik vezetője, Lengyelországba menekült. Több társának is sikerült, nekik a lengyel miniszerelnök „belarusz házat” biztosított Varsó diplomatanegyedében. Fegyveresek törtek be Szvetlana Alekszijevics Nobel-díjas írónő lakásába, őt most német diplomaták őrzik, hogy ne vigyék el mint a Koordinációs Bizottság utolsó szabadon lévő tagját.
Egyszerre soha annyi mosolygó hölgy nem volt még látható Minszk utcáin, mint szombat este. Megpróbálták békésen és jóindulattal jobb belátásra bírni a hatalmat. Rájuk törtek a fekete álarcosok. A nők nem hagyták magukat, szembeszálltak védekeztek, ha sikerült letépték a maszkokat, az álarcokat. Ettől vadultak meg a fegyveresek. Az embereket mégsem tudták elijeszteni: vasárnap tízezrek vonultak Lukasenka elnök háza felé. A lövések kényszerítették ki a stopot. Bresztben pedig a vízágyúk.
A történelem az élet tanítómestere – jelmondat szerepelt évekig füzeteim első oldalán. A sísapkás, maszkos rohamrendőrök, de leginkább főnökeik nem bizonyulnak jó diáknak. Nem tanultak semmit a diktatúrák és kiszolgálóik bukásáról.
