A közelmúltban elhunyt Tömöry Péter rendezőre, íróra emlékeztek barátai, alkotótársai a Művészetek Háza Veszprémben. Itt volt a családja is, és eljöttek a magyarpolányiak, akikkel a világhírű passiót rendezte.
– Tömöry Péter nemcsak alkotó volt, hanem közösségi ember is. Gondolatai, írásai és jelenléte hosszú éveken át formálták Veszprém szellemi életét. Szavai itt maradnak velünk: a városról, az emberről, rólunk szóltak – ezzel a gondolattal köszönt el a magyar szellemi élet markáns alakjától Porga Gyula polgármester a Művészetek Háza Veszprémben megrendezett megemlékezésen.
Megható szavakkal búcsúzott a jó baráttól Kilián László író. Sebe Istvánnal együtt ő volt az est szervezője. Hajba Ferenc újságíró visszaemlékezett azokra az időkre, amikor együtt dolgozott Tömöry Péterrel. Facebook-bejegyzésében úgy jellemezte, mint „aki ismerte az élet és a halál titkos jelszavát”.
A közös színházi és irodalmi kalandok, emlékek felidézésével, versekkel búcsúztak tőle Módri Györgyi, Máté P. Gábor és Kőrösi Csaba színművészek, Fenyvesi Ottó költő, Ladányi István író. A magyarpolányiak nevében Csabai Tibor grafikus idézte fel a világhírű passiójátékot, amelyet Tömöry Péter rendezett. Játszott benne az egész falu, sőt a környékbeliek közül is sokan. A veszprémi megemlékezés moderátora Keresztes János színművész alakította anno a szabadtéri, több helyszínes, magával ragadó előadásban Jézust. A passió zeneszerzője, Bakos Árpád most utoljára énekelte barátjának a Sinka-verset, melyben sír a szél.
Végül négy sor a 83 éves korában Veszprémben elhunyt rendező, író Hajnali harangszó széllel című verséből, amit Fenyvesi Ottó olvasott fel búcsúzásul: „Veszprémben ötkor harangoznak, / vakon mered rám minden ablak, / szentek szobrai a vár ormán / ostromló köddel hadakoznak.”
Tömöry Pétert szűk családi körben Székelyudvarhelyen helyezik örök nyugalomra.
A vezető képen családtagok, barátok, alkotótársak a Művészetek Házában megtartott megemlékezésen. Fotók: Porga Gyula Facebook-oldala
