Ne várjon senki tőlem egzakt deskripciót a látottakról, mert két nagyon egyedi technikával dolgozó neves fotóművésznek nyílt kiállítása Veszprémben, az EKF-kiállítások keretében. Talán annyi a közös bennük, hogy mindketten új vizuális valóságot hoznak létre.
Előbb szétbontják a képet, majd egészen más módon újra felépítik, aminek következtében felismerhetetlenné válik a Balaton-felvidéki táj, ami a témájuk volt ezúttal.
Kiállításaik címadásával kicsit segítenek betájolni a nézőt, Inhale/Exhale (belégzés/Kilégzés), illetve See of Stones, amiből egy betű módosításával akár Kőtenger is lehetne. Legjobb talán Rorschach-tesztként nézegetni a munkáikat, amelyek az Európa Kulturális Fővárosa Balaton Eye művészeti rezidenciaprogramja keretében jöttek létre. Ahogy a megnyitón elhangzott, tanulmányozták a Balaton-felvidéki táj különleges jellegzetességeit: a barlangoktól kezdve a sziklákon át a permi homokkőig és a Folly Arborétum egyedi növényvilágáig. Noémie Goudalt legjobban a Folly Arborétum, Dafna Talmort inkább a sziklaalakzatok morfológiája ihlette. Érdekes megnézni, hogy magukon átmosva a tájat, mi lett belőle.
Belégzés/Kilégzés
Az augusztus 27-éig a Dubniczay-palotában megtekinthető újabb EKF-kiállítás kísérőszövegéből kiderül, a fiatal francia képzőművész Noémie Goudal munkássága a természettudományok aprólékos vizsgálatán alapul, fő érdeklődési területe az ökológia és az antropológia metszéspontja. Az Inhale/Exhale (Belégzés/Kilégzés) cím létezésünk ritmusára utal, amely az élet egyik alapvető feltétele. A kiállítás a tárlaton látható videóról kapta a nevét, amely egy kis tavat körülvevő szinte trópusi sűrűségű erdőt mutat. Kiderül, hogy ez egy megrendezett helyszín teátrális kelléktárral a Föld keletkezésének idejéből. Vagy inkább a Föld pusztulásának idejéből?
A világ keletkezése és pusztulása, az őselemek mindig is érdekelték a művészeket. Goudal műveiben a Föld úgynevezett geológiai „mélyidejének” vizsgálatához társul az idő működésének, az idő fogalmának megélése is. Azt tárja fel, hogy mind a fotográfia, mind az univerzum emberi megközelítése objektív igazságoknak tűnik, miközben csupán emberi konstrukció.
Illúziót keltő intervenciók
Ahogyan ez a videó is vállaltan konstrukció. „Noémie Goudal ugyanis alkotási folyamatának részeként először szétbontja az elkészült képet, hogy azután rétegenként újra felépítse, majd a tájjal kapcsolatban nagyszabású, illúziót keltő intervenciókat hozzon létre, amit aztán filmben és fotográfiában dokumentál.”
A kiállításon látható tőle még a Démentèlement III című fotóinstalláció is. Ez azon az egyszerű elven alapszik, hogy a lencsék két különböző képre fókuszálnak, amelyeket mindkét szem külön-külön lát, majd az agyban kombinálva egyetlen, háromdimenziós jelenet illúzióját keltik.
Noémie Goudal Párizsban él és dolgozik, munkái olyan híres közgyűjteményekben találhatók, mint a londoni Victoria and Albert Museum, a párizsi Centre Pompidou, az amszterdami FOAM Museum stb. Dafna Talmort, aki viszont Londonhoz kötődik, nemrégiben az Egyesült Királyságban a Királyi Fotóművészeti Társaság tiszteletbeli tagjává választották. S most az EKF-kiállítás ad neki otthont.
Nem kevésbé dolgozza meg a valóságot Dafna Talmor brit képzőművész, de egészen másképpen. See of Stones (Kövek látványa) című tárlatáról Claudia Küssel kurátor az EKF-kiállítás megnyitón azt mondta, munkáinak erős kortárs vizuális megjelenése és esztétikája van, amelyet nem könnyű összehasonlítani más, mai fényképészeti gyakorlattal. Nekem az első asszociációm ezekről a nagyméretű munkákról, Géczi János tépett plakátjai. Csakhogy Talmor nem tépi ezeket a munkákat, hanem fotózza, majd a negatívokat kollázsolva újrakomponálja a képet, a tájat.
A fotográfia határai
2009 óta dolgozik a Constructed Landscapes (Konstruált tájképek) című projektjén. Szétrobbantotta vele hagyományos fotográfia nyelvét. „Ebben a projektben egy nagyon sajátos munkamódszert alakított ki, amely egyrészt mélyen az analóg fotográfia hagyományában gyökerezik, másrészt viszont megkérdőjelezi azt. A munka középpontjában a sötétkamrában a negatívokkal való kísérletezés áll: különféle negatívokat vág és kombinál, hogy új, képzeletbeli tájakat hozzon létre.
Legújabb munkáiban tovább szakít a hagyományos fotókeret formátumával, diptichonokra, triptichonokra osztja és 3D-s objektumokat készít” magyarázza a kurátor. Hozzáteszi, ezzel az eljárással a fotográfia, mint médium határait feszegeti, nemcsak a kezelés módjában, hanem a fő témájához, a tájkép műfajához való hozzáállásában is. Megkérdőjelezve a nyugati képi konvenciókban szereplő egyetlen perspektíva fogalmát, és kitágítja a táj fogalmát. Szándékosan láthatóvá teszi a szokatlan kép strukturális organizációját. Ennek során szinte az elemek egymás közötti relációja válik a mű tárgyává. Mintha az érzékelés analízisét látnánk.
Az új EKF-kiállítás augusztus 27-ig látható a Dubniczay-palotában, a Művészeti rezidenciaprogram keretében.
