Kétszáztizenegy kilométer. Ennyit kell lefutni az egyéni versenyzőknek, illetve a csapatban indulóknak a ma kezdődő, 17. NN Ultrabalaton versenyen. Magyarország és egyben Közép-Európa legnépszerűbb közösségi sporteseményét a Balatont megkerülve egyénileg, váltóban, csapatban, futva vagy biciklivel is teljesíthetik a résztvevők. „Csak egy kör” – hirdeti a verseny szlogenje.
De még milyen kör! – mondom én magamban, hisz a Veszprémi örömfutók csapatában én is ott állok majd izgatottan Balatonfüreden a szombat reggeli 7.25-ös rajtnál. No, de erről kicsit később.
Várólisták?
Az alapítók 2007-ben egy 200 kilométer feletti ultrafutó versenyt álmodtak meg. Az örömfutók létszáma akkor összesen 200 fő volt. Ehhez a maroknyi csapathoz évről évre egyre többen csatlakoztak. Tavaly az indulók száma már meghaladta a 17 ezret – olvasom az Ultrabalaton oldalán. A számot nem ismertem pontosan, de azért az sokat elmond, hogy az Ultrabalaton nevezés megnyitásakor legalább annyira kell izgulni, mint anno, 2016-ban a budapesti Red Hot Chili Peppers koncert jegyértékesítésekor, amikor is gyakorlatilag néhány perc leforgása alatt elfogyott az összes jegy. A hivatalos adatok alapján ugyanis 2017-ben 54 óra, 2018-ban 37 perc, 2022-ben pedig 2, azaz KETTŐ perc elég volt arra, hogy telt házas legyen az esemény, majd egy óra múlva 700 csapat „ácsingózott” a várólistán.
Élet a komfortzónánkon kívül
Egy biztos: a futás divat lett, baráti társaságok, munkahelyi csapatok vágnak neki a tókerülésnek. És bár első hallásra nettó hülyeségnek tűnik 20-26 órát futással tölteni, ami fizikailag eléggé megterhelő, lelkileg viszont hihetetlenül feltöltő élményt jelent teljesíteni egy ilyen megmérettetést. Egyáltalán nem mellesleg a férfi-pályacsúcsot Bódis Tamás tartja 2022-ből 16 óra 34 perc 28 másodperces eredménnyel, a nőit pedig ugyanebben az évben Cseke Lilla állította be 20 óra 15 perc 15 másodperccel. Hagyjuk is, szerintem ők minimum ufók. Persze közhely, hogy át kell lépni a korlátainkat, meg, hogy az élet a komfortzónán kívül kezdődik, de ha egyszer tényleg így van. Hajnali fél ötkor fejlámpával nekiindulni egy 16 kilométeres szakasznak, mikor már ébren van az ember vagy 20 órája, és kifejezetten nem egy pacsirta típus. Nos, semmiképpen sem mondható észszerűnek, de annál felemelőbb érzés megcsinálni, és utána hetekig élni ebből az élményből.
Az örömfutók rajtja szakaszos, egész nap indítják a csapatokat. No, de még egy kicsit a versenyről. A tókerülés Füredről nyugati irányban indul a legszebb tájakon: Akalin, Badacsonyon, Szigligeten keresztül a déli parton, majd a kellemes kis akarattyai magasparti emelkedőn keresztül vissza Füredre. Az egyéni indulók (az ufók, ugye) pénteken indulnak neki. A 211 kilométert lehet párban, 2–4 vagy 5–13 fős csapatokban is teljesíteni. Akár két nap alatt is, ha valaki szeretne közben estére, éjszakára szünetet beiktatni. Utóbbiról nem tudom, hogy milyen. Én a második UB-n állok rajthoz. Most egy bruttó nyolc-, nettó hétfős csapatban nyomatjuk végig – remélhetőleg – pár órával kevesebb mint egy nap alatt. A bruttó-nettóra a magyarázat: egyik csapattársunk, Bence masszívan, lelkesen végigedzette az utóbbi hónapokat, de sajnos a végén lebetegedett. Ettől persze még a Veszprémi örömfutók oszlopos tagja, szurkolóként ott lesz velünk most is.
Ötvenhárom frissítő- és váltópont
Mi két éve késő délután, most viszonylag kora reggel rajtolunk. Utóbbival még nincs tapasztalatom, de jobbra számítok, mint az délutáni indulás. Ötvenhárom frissítő- és váltóponton válthatják egymást a csapattagok. Tapasztalatom szerint ahányan, annyiféle taktikával vágnak bele a távnak. Vannak, akik egyben szeretnek többet futni, másoknak az jön be, ha rövidebb távok, 5-7 kilométerek után váltják egymást. Talán kevésbé fáradnak, és gyakrabban sorra kerülnek. Nálunk – középutas megoldásként – általában mindenki kétszer, esetleg háromszor fut, 12-14 kilométeres szakaszokon váltjuk egymást. Kivéve Kristófot, aki a füredi rajtnál mindjárt lenyom 32 kilométert egyben.
Mint már említettem, nekem ez a második UB-m. Tavaly sajnos betegség miatt nekem is ki kellett hagynom a versenyt, tavalyelőtt pedig részben ugyanezzel a csapattal vágtunk neki. Azért csak részben, mert munka, betegség, egyéb elfoglaltságok miatt ezek a csapatok változnak. És akkor néhány mondat a Veszprémi örömfutókról. Ákos a csapatkapitány, Gina, Ditti, Ildi, Kari, valamint a már említett Kristóf, Bence és én alkotjuk a teamet. Az átlagéletkor 40 környékén van. Ahogy a név is mutatja – örömből, az örömért futunk munka, család, gyerek, kutya-macska stb. mellett. Ahányan vagyunk, annyiféle munkát végzünk, annyiféle a motivációnk.
Hajrá, gyertek szurkolni!
Dittinek például a sport általános iskolás kora óta a mindennapjai része. Gyermekkorában versenyszerűen atletizált, felnőtt fejjel lett a futás szerelmese.
– Számomra ez nem csupán egy hobbi, ez életforma – mondta. – Hiszem, hogy a jó dolgok a komfortzónán kívül kezdődnek. Szeretem feszegetni a határaimat, olykor nem csak terep- vagy aszfaltfutásokon, de extrémebb körülmények között is, legyen az terep-akadályfutás vagy akár egy Ultrabalaton. Szeretnék példát mutatni másoknak, hogy igenis lehet munka és gyerek mellett is sportolni, minden csak akarat, elszántság és persze szervezés kérdése.
Kari motivációja hat évvel ezelőtt egyértelmű volt: le akart fogyni az akkori 130 kilójáról. Aztán megszerette a futást, főleg a hosszabb távokat.
– Ez az én időm. Kikapcsol, rengeteg ötletem támad közben, és van, hogy kimondottan jól is esik – meséli nevetve. – Hetente pár alkalommal futok. A munkám miatt sokat vagyok Ausztriában, de ott is mozgok, amikor csak tehetem. Nem sok versenyen indulok, az UB-ra viszont szívesen megyek. Izgalmas, kihívás, próbatétel és fantasztikus a csapat, mindenkit másért lehet szeretni.
Ákinak, a csapatkapitánynak konkrét, „amolyan változtassuk meg az életünket fenekestől” naptól indul a futókarrierje:
– 2013. január 19. az a nap, amikor a Betekints Hoteltől a Laczkó-forrásig történő mozgásnál visszafelé már nem kaptam levegőt, így sétáltam. De nem adtam fel. Egyre tovább és tovább bírtam. Leszoktam a dohányzásról és a minden hétvégén buli, ivás, doboz cigaretta kombóról. Azóta is szenvedélyem a futás, heti négyszer futok aszfalton és terepen vegyesen. Szeretem, hogy feltölt, kikapcsol, hogy egészségesen és optimistán tart. A futás utáni érzés pedig mindent megér. Már nem tudom elképzelni az életemet mozgás, sport nélkül. Az életem szerves része, a Facebookra kirakott posztjaimmal pedig próbálok másokat is a rendszeres mozgásra inspirálni.
Ákosnak egyébként ez az ötödik köre a Balaton körül. Mint mondja, minden alkalommal más és más volt, mindig más csapattal teljesítette, és ahogy fogalmazott: „Az idei is nagy durranás lesz, nagyon komoly csapatot raktam össze.”
A Ultrabalaton talán legfontosabb kulcsszava a „komoly csapat”. Ebben a csapatban számomra sem volt mindenki ismerős pár hónappal ezelőttig. Ám mindannyiunk számára volt legalább néhány ember, akit többé-kevésbé ismert. Személyesen nem is találkoztunk túl sokszor, mostanra mégis úgy érzem, mintha gyerekkori jó barátaimmal indulnék valami nyári táborba. Az őszi regisztráció óta közös messengercsoportunk van, és Áki kezdeményezésére az edzéseinkkel meg mindenféle vicces dolgokkal napi szinten motiváljuk egymást. Az is megvan, hogy ki, milyen kaját, piát hoz az UB-ra, és persze lett gyönyörű egyenpólónk, a csajoknak egyenkörme. (Igen, ez is fontos!)
Kiss Niki
A vezető képen szerzőnk és csapata a korábbi Ultrabalatonról. A többi fotó is az akkori versenyen készült
