Tényleg eltűntek a közösségi éneklés kedvelői? A vegyeskar hol stúdiókórusként, hol műhelyrezidensként, hol a magyar kóruszene avatott tolmácsolójaként örvendeztette meg a város polgárait.
Európa jött Veszprémbe énekelni. Nemcsak egyszer. 1968-ban, 1971-ben, 1992-ben, 1996-ban is rendeztek nemzetközi éneklő hetet, melynek idején a belvárosban mindenhonnan énekszó hallatszott. A veszprémi vegyeskar házigazdaként megmutatta, milyen lángolni és fényleni. Hangosan gondolkodott erről is a Papírkutya közönsége a Pannon Egyetem szokásos kultúrklubjának keretében.
Az európai kórustalálkozók eseményeiről, azok hátteréről szervezték a beszélgetést. Kovács Gáborján színháztörténész vendége Erdélyi Ágnes karnagy, zenepedagógus és M. Tóth Antal ny. egyetemi tanár, zenetörténész volt. (Papp Sándor professzor akadályoztatása miatt nem tudott részt venni a beszélgetésen.) Az est a megyeszékhely kórusmozgalmának hagyományairól, eredményeiről, jelenéről és jövőjéről szólt.
Két évtizede alig volt olyan család a megyeszékhelyen, amelyik ne kötődött volna a város valamelyik kórusához. A gyermek- vagy középiskolai karhoz, a kamarakórusokhoz vagy a két nagy, fesztiváldíjas, koncert minősítésű vegyeskarhoz. Azóta megváltozott a világ, a társadalom változásai nem a közösségeknek kedveznek, az együtt éneklés, az együtt zenélés ma jóval kevesebbek öröme. De csak míg nem tapasztalják meg, nem élik át az élményt – tette hozzá Erdélyi Ágnes, aki azt is elmondta, jóval több energiával lehet ma a fiatalokat megnyerni a kórusmuzsikának. Pedig a piramisforma, az alulról építkezés jelenti ma is az együttesek ideális kialakításának módját. A vegyeskar legendás karnagya, Zámbó István a Lovassy kórusát, a másik legenda, Kollár Kálmán a Kállai-gimnázium (ma Padányi-iskola) diákjait vezényelte, és vitték őket saját együttesükbe. A hírnév megalapozása így kezdődött.
Lángolni és fényleni nem volt egyszerű az első európai sikerig sem. Anno, 1965-ben a zenét szeretők sokasága kapta fel a fejét: a kórusmuzsika nemzetközi fővárosában, Arezzóban Veszprém Város Vegyeskara nemcsak a fődíjat, de az összes díjat bezsebelte (azóta sem történt ilyen). Nemcsak az énekesek, de az eseményt szervező Europa Cantat nemzetközi művészeti társaság is jegyezte innentől a vegyeskar nevét. Ezt igazolja, hogy e kórusszövetség által évenként, egyszerre csak néhány országban megtartott Nemzetközi Éneklő Hetek rendezvényeit kétszer is Veszprémben tartották Zámbó idejében (1968, 1971), majd még kétszer (1992, 1996). Ezek egyértelműen Erdélyi Ágnes karnagyhoz köthetők, aki az Europa Cantat művészeti vezetője lett. A kilencvenes évek egyetlen nyara sem múlt el Veszprémben nemzetközi kórusprojekt nélkül – mindegyik Erdélyi Ágnes nevéhez fűződik. A vegyeskar pedig hol stúdiókórusként, hol műhelyrezidensként, hol a magyar kóruszene avatott tolmácsolójaként örvendeztette meg a város polgárait.
Vezető képünkön: Kovács Gáborján, Erdélyi Ágnes és M. Tóth Antal. Fotók: a szerző
