Egy szál magában virít Almádiban. A napsütésben vígan kikandikál a zörgős avarok közül, a járda és az úttest találkozásánál. Az októberi fényben szokatlan, hogy egy kis ibolya, a tavasz hírnöke köszönti a járókelőket.
A szerény, a fák árnyékában, a réteket márciusban színesítő virágot az ókorban nagy becsben tartották. Nemcsak azért, mert nevét a főistentől, Zeustól kapta, aki gyönyörű kedvesét nevezte el róla Iónak. A görög mitológiában az egyszerű, természetes szépséget, a termékenységet, a szerelmet szimbolizálta. A szépség mellett a virágok és kertek istennőjének tartották, vénuszvirágnak is nevezték. A belőle font koszorút évről évre a legszebbek kapták. A középkorban az alázatosság jelképe lett a viola. A régi Mária-énekekben gyakran hasonlítják Máriához, akit violabokornak vagy egyenesen violamezőnek neveztek.
Száz év múltán újra az életöröm hirdetője és a kert dísze lett. A költők a várúrnőket tüntették ki költeményeikkel és virágnevekkel. Később állítólag a vándorénekesek kedvelt virága volt. Napóleon első feleségének, Jozefinnek a kedvence volt, ibolyákkal hímzett ruhában, ibolyacsokorral a kezében vonult az oltár elé, ezért lett az ibolya a bonapartisták jelképe. Akkor most viola vagy ibolya? Növényként semmi közük egymáshoz, de érdekes, hogy az eredeti mitológiai nevén, violaként maradt a 18. századig, majd a 19. sz. első felétől az ibolya általánossá lett a köznyelvben. Ehhez nagymértékben járult hozzá a népdalok elterjedése. Egyébként úgy vélték, segít a szerelemben és a szerencse megtartásában.
Virágnyelven a lila ibolya a hűséget és szerénységet szimbolizálja. Innen eredeztetik a „szerény, mint az ibolya” szóláshasonlatot. Közismert a halálhoz köthető mondás is: alulról szagolja az ibolyát. Több kontinensen honos, Ázsia mérsékelt égövén is, illatos dísznövény, melynek igen sok kerti változatát nevelték ki.
Szépsége mellett hasznos is: virágából ma is az egyik legdrágább illóolajat vonják ki. A középkorban a fekélyek borogatására használták, a sebek gyors gyógyulását tapasztalták. Friss vagy szárított virágának szörpje enyhe hashajtó, hörghurut, köhögés, álmatlanság, fejfájás elleni teákban alkotórészként idegnyugtató.
Manapság nemcsak a tálak díszítése történik ibolyákkal, de kandírozzák desszertnek, sőt mártásokat ízesítenek vele. Az almádi bátor ibolyácska mindezt nem tudhatja, sőt azt sem, hogy már kopogtat az ősz, sőt a téli időszámítás korszakába léptünk. Ő csak élni és virulni akar. Mi pedig gyönyörködjünk benne, örüljünk neki.
Fotó: a szerző
