Szokatlan sűrűsége a jó dolgoknak – így jellemezték kívülállók és szakemberek egy találkozón Veszprémet, utalva arra a kivételes gazdagságra, amit a város környezeti adottságainak, múltidéző hangulatának és a jelen kor kulturális értékeinek köszönhetünk. A történetet Mészáros Zoltán, az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) pályázat előkészítésében részt vevő művészeti tanács elnöke mesélte el, amikor arra kértem, avassa be olvasóinkat a körvonalazódó tervekbe.
– Ha egy mondatban kellene megfogalmazni, mi a célja ezeknek a projekteknek, akkor az így hangzana: Transform your city, vagyis alakítsd át a városodat! Hónapok óta arról folyik a vita és a beszélgetés, hogy képesek vagyunk-e rá és alkalmas-e arra Veszprém, hogy élhetőbb, attraktívabb, izgalmasabb legyen. Tud-e olyan vonzó lakóhellyé válni, amely nem veszíti el a fiataljait, sőt, képes másokat is idecsalogatni a pályázatban rejlő lehetőségek segítségével. Ez egy hatalmas feladat, nem is biztos, hogy sikerül, de ha megnyernénk a pályázatot, volna rá komoly esély. Veszprém – a jó dolgok sűrűségének köszönhetően – nem a nulláról indul. Abból, ami már most is szerethetővé teszi, és nem csak az itt élők szemében, könnyen továbbépítkezhetnénk. Annál is inkább, mert az Európa Kulturális Fővárosa címmel mindezen feladatokhoz elég sok pénz is lenne. Porga Gyula polgármester nemrégiben azt nyilatkozta, hogy az EKF pályázatunk nagyjából 30–35 milliárd forintos összköltségvetéssel valósulna meg. A projekt költségvetésének 50 százalékát mindig a nemzeti kormányok finanszírozzák. A kiírás értelmében 25 százalékot a nyertes város, 25-öt pedig a szponzorok és az egyéb, saját bevételek adnak hozzá.
– Tegyük hozzá, hogy az EKF-projekt elsősorban az infrastruktúra fejlesztését célozza, de markáns kulturális tartalommal.
– Mostanáig nagyságrendileg tíz, százezernél kisebb lélekszámú európai város nyerte el a címet. Esetükben a kulturális programokra – beleértve a stábot, az előkészítést, a marketinget is – 25–65 millió euró jutott, vagyis 7,5–19,5 milliárd forint négy plusz egy év alatt, városoktól függően. Ez nagyon sok pénz. Vagyis a hangsúly egyre inkább a programokon van a fejlesztésekkel párhuzamosan.
– Veszprém a saját nevében pályázik, de a Balaton és a Bakony térségének együttműködésével. Nem fog túl sokfelé aprózódni a pénz?
– A közös munkának semmiképpen se lehet célja, hogy a partnertelepülések az EKF költségvetésének terhére oldják meg az eddig megoldatlan infrastrukturális problémáikat. A becsatlakozó partnertelepülésekkel és -szervezetekkel, civilekkel, programgazdákkal elsősorban programalapú együttműködésben lehet gondolkodni, ez fontos üzenet.
– Milyen tanulságai vannak a sokat bírált pécsi EKF-projektnek?
– Megkéstek vele, sok volt az infrastruktúra és kevés a program, ami pedig megvalósult, annak egy részéről hamar kiderült, hogy hosszú távon nem fenntartható, lásd Zsolnay-negyed. Ezeket a hibákat jó lenne elkerülni. Olyan programokat szeretnénk megvalósítani, amelyek több évtizedes távlatban, jó irányban formálják át a város mindennapjait és az itt élők gondolkodását, erősítik kötődésüket a közösséghez, igényes tartalommal, élményekkel és jó hangulattal szolgálják a veszprémieket, de a városba látogató turistákat is. Ehhez szükségünk van a fiatalok bevonására, hiszen ők tudják a legjobban, milyen városban akarnak majd élni tíz–húsz év múlva, és ők lesznek a jövő veszprémi polgárai, családjai. Szeretnénk azokat is megszólítani, akik – minden pejoratív felhang nélkül – nem igazán tartoznak a kultúrafogyasztó réteghez, mert a jelenlegi kínálatban esetleg nem találják meg a kedvük szerint való lehetőségeket. Veszprémben, miközben tavasztól őszig egymást követik a fesztiválok, egy szimpla vasárnap délutánon az a nyomasztó érzése támad az embernek, hogy katasztrófariadó van és kijárási tilalom. Ezen változtatni kell, életet vinni az utcákra, barátságossá, mosolygóssá, vonzóvá tenni az üresen kongó tereket!
– Vannak már konkrét elképzelések, hogy mindezt hogyan?
– Egyelőre ott tartunk, hogy az eddig felmerült ötletekből nagyon rövid idő alatt megfogalmazzunk 15–20 programvázat, döntő részben veszprémi tartalommal. Júliusban fog kiderülni, hogy közülük mit ítél elfogadhatónak a pályázatot összeállító grémium. Ennek ismeretében keressük meg és hívjuk további együttgondolkodásra a város és a környék projektgazdáit a tervek részletes kidolgozására.
– Az biztosnak tűnik, hogy az EKF egyik nagy stratégiai területe a várnegyed lesz, ez az építészeti és kultúrtörténeti kuriózum, ami a nyolcvanas évektől mostanáig jelentős mértékben elveszítette az attraktivitását. Az üres Szentháromság téren most a parkoló autók mellett az év nagy részében csak a bakonyi szél fúj keresztül, miközben más nyugati városok hasonló terein asztalok várják a turistákat és a helybélieket, meg lehet inni egy kávét, egy pohár italt, fiatal művészek produkciói nyújtanak alkalmi látnivalót, él és lélegzik az egész. Ehhez persze át kell gondolni a közgyűlésben a közterület-foglalás feltételeit, és ki kell találni ezen funkciók infrastrukturális feltételeit is, mert ezek nehezen megugorható akadályt jelentenek a leendő vállalkozók számára. A volt piarista gimnázium fejlesztésével kapcsolatban több koncepció is felmerült, akár egy művészeti szakközépiskolának is helyet adhatna, de más ötlet is fogalmazódik. Van két színházunk, miért ne lehetne például Veszprémben világosítókat, szcenikusokat, díszleteseket, a színházakhoz kötődő szakmákat oktatni? El tudok képzelni a várnegyedben egy művészmozit is, mert pillanatnyilag az a helyzet, hogy a művészfilmek és a magyar filmek egyszerűen alig jutnak el az itteni közönséghez, a piaci alapon működő „pláza konzumkultúra” pedig nem jelent elfogadható alternatívát az igényes mozi kedvelőinek.
– Az Erzsébet-liget fejlesztése ugyancsak része lesz a pályázatnak. Ezzel kapcsolatban több koncepciót is hallottam, számomra a legszimpatikusabb egy gasztrokulturális sétány kialakítása, lebontva az egyetem felé eső falakat. Tudjuk, hogy a városvezetés parkolót tervez a szabaddá váló területen, de hát erről szól a pályázat előkészítése, ezeket a meccseket le kell játszani. Az egyébként vitathatatlan, hogy szükség lesz a városi parkolóhelyek számának jelentős növelésére. Tudjuk, hogy a színház, a kórház, a rendezvényhelyszínek nem rendelkeznek elegendő parkolóval, miközben az Európa Kulturális Fővárosa programjaival akár egymillió látogatót is szeretnénk idecsábítani 2023-ban. A vasútállomás és az onnan való bejutás sem éppen európai színvonalú, a szálláskapacitásunk pedig csak akkor lesz elegendő, ha a Balaton-parti szálláshelyekkel is számolunk.
– Az Oliva étterem tulajdonosaként, aki maga is sűrűn ragad fakanalat és a VeszprémFest programigazgatójaként, akinek minden perce be van osztva, miért vállalta még el ezt is?
– A helyzet az hogy enélkül sem unatkoztam. Felkértek rá, és úgy gondoltam, jó, ha olyan valaki csinálja, aki ide tartozik, aki tudja, hol a Jókai utca, akinek itt nőttek fel a gyerekei, és akit minden szál ideköt. Azon kívül szilárdan hiszem, hogy egy éven át Európa kulturális fővárosának lenni hatalmas kiugrás és lehetőség lenne Veszprémnek, és akkor is megéri, ha egy-két részletben esetleg hibázunk. De a célunk persze az, hogy nagyon jók legyünk.
Az EKF–ről írt korábbi cikkeinket itt és itt, a program Facebook-oldalát itt érhetik el.
