A tavalyi veszprémi labdarúgó-bajnokcsapat a lehető legrosszabbkor került hullámvölgybe az NB III.-ban. A szomorú valóság, hogy mostantól az aranyéremért folytatott ádáz küzdelemben már nem a saját kezükben van a sorsuk, mert a legutóbbi három mérkőzés lehetséges kilenc pontjából csupán egyet szereztek. De legalább épül a futballpálya.
A VSC 2015 Veszprém együttesénél Pető Tamás vezetőedző az elmúlt három évben két bronz- és egy aranyérmet nyert csapatával, a stábjával. Mindössze az osztályozón kapott balszerencsés gólon múlott, hogy nem a Veszprém játszik az NB II.-ben a Nyíregyháza helyett, amely azóta már az NB I. kapuján dörömböl. Pető Tamás a legutóbbi, nyeretlen három fordulóban nem lett rosszabb szakvezető. De az kétségtelen tény, hogy ebben az etapban kétszer kikaptak „hazai pályán” és egy döntetlent játszottak. Ami csupán egy pontot ért. A legaggasztóbb a sorozatban, hogy a hét kapott gólra csak egy rúgottal válaszoltak.
Ennek következménye, hogy a legnagyobb rivális, a Tatabánya már hat ponttal megelőzi a veszprémieket a tabellán. Így, ha a Pető-csapat újra bajnok akar lenni, akkor a hátralévő hat fordulóban többet már nem hibázhatnak. Sőt, április hónap utolsó mérkőzésén kötelező legyőzni a listavezetőt az ebben az idényben otthonul szolgáló pápai stadionban. És utána a „Bányásznak” még legalább egyszer botlania is kell ahhoz, hogy a Veszprém visszaugorjon az első helyre. Így tudna ismét osztályozót játszani a másodosztályba jutásért. Nem lehetetlen küldetés. Viszont embert- és csapatot próbáló óriási feladat innen megint felépítenie magát a közösségnek, amely most – eredményességet nézve – „gödörben” van.
Fentebb már említettem, hogy a Perutz Stadionban kell legyőzni a Tatabányát. Nem az egyetemi stadionban. Mert ha az angyalok jönnének el a királynék városába, április 28-án akkor sem lenne ott sok mindent eldöntő bajnoki összecsapás. Jelenleg a játéktér homokdombjainak látványa, inkább BMX-pályára emlékeztet, mint futballpályára. De legalább épül a veszprémi futballpálya.
Két éve hurcolkodik edzésről edzésre, mérkőzésről mérkőzésre a veszprémi csapat. Méltatlan körülmények között készülve a „hazai” és a vidéki mérkőzésekre. Talán lélekben mindenki belefáradt már az áldatlan állapotokba.
Nem gondoltam volna, hogy a június 9-i önkormányzati választáshoz közeli időponthoz nem lesz játékra kész a veszprémi futballpálya. Legalább a Tatabánya elleni aranyrangadóra lett volna alkalmas a stadion. A két egymást követő májusi mérkőzésekre talán igen. De az lehet, hogy későn lesz. Ugyanis az 5. helyezett dorogiak már nagyon várják, hogy a hétvégén elkapják a gyengélkedő Veszprémet, hiszen ősszel is 2-2 volt az eredmény.
Vagyis: átadó ünnepség, büszkélkedés akár lehet is, ha májusra elkészül a pálya és az összes nélkülözhetetlen tartozéka. De a tavalyihoz hasonló bajnokavatás vajon lesz-e?
Fotók: a szerző
