A világhálón naponta (reményeink szerint!) találkozunk olvasóinkkal, de csütörtökön megtörtént a találkozás élőben is. Kukacosként fantasztikus volt megtapasztalni olvasóink érdeklődését, kedvességét.
Amióta a világháló szétröpíti gondolatainkat, szinte mindenki azonnal kap visszajelzést. Az ember, ha újságíró, próbálja ezt megszokni, de nincs mindig lehetőségünk válaszolni a kommentekre. Ráadásul nálunk, a Kukacnál kimondatlan szabály, hogy az olvasónak mindig igaza van – persze némi megszorítással. Ilyenkor magánüzenetben szoktunk párbeszédet folytatni, azonban csütörtökön nyolc év után személyesen is megtehettük, beszélgettünk olvasóinkkal. Nagyon jó találkozás volt!
Majd egy évtizede „kukacoskodunk”, ideje volt már a szervezett találkozásnak. Az utcán vagy rendezvényeken szót váltottunk eddig is egy-egy írásról, de gyakran javasolták, minek lenne érdemes utánajárni, megírni. Nyolc éve úgy gondoltuk, olyan színes város Veszprém, annyiféle ember gondolatainak, cselekedeteinek eredménye tükröződik az utcákon, a színházakban, a kiállítótereken, az iskolákban, a sportcsarnokokban, hogy minél többeknek érdemes lenne megmutatni más nézőpontból is, mint ahogy a hivatalos médiában megjelenik. A civilek szemével néztünk körül a megyeszékhelyen, igyekeztünk azoknak hangot adni, akiknek kevesebb lehetőségük volt elmondani véleményüket. Szerkesztőségünk tagjai nem kezdő újságírók, ezért a találkozás során eleve arra készültünk, hogy a munkánk fonákját és azokat az összefüggéseket is olvasóink elé tárjuk, amelyek elsőre nem szúrnak szemet.
A személyesség viszont tegnap ismét elvarázsolt bennünket. Szívmelengető volt hallani „törzsolvasónktól”, hogy a számítógépe nyitása után a Kukaccal kezdi a napot. Természetesen megkaptuk azt is, hogy foglalkozhatnánk többet a környezetvédelem kérdéseivel, mi több, a termőföldek eltűnésére vagy a napelemek itthoni felhasználásának ellentmondásaira is rávilágíthatnánk, továbbá a gyermekvédelem és az áldozatvédelem kiemelkedő jelentőségére is.
A találkozón a Kukac csapatát erősítették egyesületünk tagjai: Kovácsné Ildikó pedagógus, Kovács Attila előadóművész, zeneszerző és Krámer György táncművész, rendező. A beszélgetés szellemes összefoglalását Kovács Attilának köszönjük, aki nagyszerű dramaturgiai érzékkel, zongorajátékkal hol megnyugtatta, hol felsrófolta a kedélyeket.
Fotók: Nagy Lajos
