Február a farsangolás ideje, amikor mindent szabad. A Balaton-felvidéken elsőként Paloznakon rendeztek falusi disznóvágást különféle kísérő rendezvényekkel, evéssel-ivással, mulatozással, tréfálkozással. Ezután Alsóörs és Csopak következik a sorban hasonló programokkal.
Szombat délre megsült a disznópecsenye, egy órakor már a sült kolbászt várták az éhes vendégek, akik nótázással ütötték el az időt a paloznaki Faluház udvarán felállított nagy sátorban. Akik egy kis intellektuális humorra vágytak, megnézhették a falvédő kiállítást a paloznaki művelődési házban. Prazsák Józsefné, a Paloznak Jövőjéért Közalapítvány elnöke elmondta a humoros, illetve a konyha tematikát részesítette előnyben, amikor id. Tislér Gézáné, Katika több mint 300 darab falvédő gyűjteményéből válogatott. Szédítő bökverseket olvasni a kézimunkákon. Például: „Köszönöm, hogy imádott, de ne küldjön virágot!” Na mármost, ezt a kétsorost mormolta sokszor vicces idős újságíró kollégám, Cagi bácsi, akinek kifejlett érzéke volt az abszurd humorhoz. Sose tudtam, honnan veszi ezt a szöveget, azt hittem, valami operettből. Aztán itt van. Lehet, hogy a falvédőről olvasta le még gyerekkorában? Mint az a hölgy, aki a férjével sétált be a paloznaki kiállításra, és megosztotta velünk a gyerekkori bravúrját. Visszafelé olvasva tanulta meg a falvédők szövegét: „Assziv mogásnyál a morís si men, asszi tezivpacs a maru né za.” Azaz: „Az én uram a csapvizet issza, nem is sírom a lányságom vissza.” A mai napig nem felejtette el a falvédő memoritert, ami gyerekkora titkos nyelve volt.
Sok mindent elárulnak ezek a falvédők nagyanyáink világáról, az életstílusukról. Azt is mondhatnánk, mutasd a falvédőd, megmondom, ki vagy!
Már csak azt sajnálom, de nagyon, hogy én nem tettem el a nagyanyám kézimunkáit. Most ereklyeként őrizhetnénk, még ha egyiket-másikat meg is mosolyognánk.
