Nyugdíjasok, munkára fel! Mintha nem dolgoztunk volna már eleget. Nevetséges ez az újabb elképzelés, a 65 év felettiek visszaterelése a munkába. Előbb nyugdíjba kényszerítettek boldog-boldogtalant, a 65 év feletti bírákat, a 70 éves egyetemi tanárokat stb. Most meg azt mondják: hajrá, tiétek a pálya idősek!
Mit gondolnak, a 70 éves bíró vagy egyetemi tanár most majd beáll árufeltöltőnek, betegápolónak, buszsofőrnek, burkolónak vagy varrónőnek, vagy valami hasonló hiányszakmába? Nem luxus ez egy országnak, amikor egy élet bölcsessége gyűlik össze az emberben, de nem tartanak igényt rá, csak a fizikai erejére, ami – jó kondíció ide vagy oda – már nem vetekedhet a fiatalokéval?
Csak kérdezem, nem lenne észszerűbb hagyni a tanárt, jogászt, orvost, ápolót stb., hogy dolgozzon a saját szakmájában, amíg tisztességgel el tudja látni a feladatát, mint hogy előbb elküldjük, azután valami fizikai munkára visszahívjuk?
Jó az öreg a háznál, szól a mondás. És tényleg, biztosan sokan visszamennek dolgozni a nyugdíjas-szövetkezeteken keresztül, hiszen a hatvan–százezer forintos nyugdíjból nem lehet megélni. Persze, ez az átlagnyugdíj nem a bírák és orvosok kategóriája, hanem a melósoké. S mivel a melósok úgyis kis pénzhez szoktak, örülni fognak a nyugdíjas-szövetkezeteken keresztül megkeresett kis pénznek is. Olcsó munkaerőpótlás ez az államnak, amelyik nem volt képes tisztességes bérekkel itthon tartani a munkaképes fiataljait. Mert ha az a félmillió vagy ennél is több, külföldön dolgozó honfitársunk itthon lenne, most nem volna ekkora gond munkaerőt találni.
Szóval, szép ez a kreativitás, amivel kitalálták a rengeteg kedvezményt a nyugdíjas-szövetkezeti tagoknak: csak 15 százalékos személyi jövedelemadót kell leróni, vagyis a megkeresett 100 ezer forintból 85 ezret hazavihetnek. Továbbá bármikor otthon maradhatnak, nincs munkakényszer: ha reggel úgy ébrednek, hogy fáj a lábuk vagy a derekuk, vagy ha az unoka megbetegszik stb., akkor nem kell bemenni munkába. De ideje volna legalább ekkora kreativitással azon dolgozni, hogy valóban élhető legyen ez az ország és örömmel jöjjenek vissza a fiataljaink.
Mert igaz, hogy mondogattuk, amikor hagytuk, hogy minimálbérre jelentsenek be bennünket, hogy semmi vész, mi a sírig dolgozni fogunk, de azért valljuk be, nem gondoltuk komolyan.
