A sziklától a kőbaltáig, az erdőtől a sivatagig – az ember hatása a klímaváltozásra az őskorban: egy eszköz története címmel nyílik vándorkiállítás a Laczkó Dezső Múzeumban augusztus 20-án 15 órakor. A kiállítást dr. Sonnevend Imre erdőmérnök nyitja meg, köszöntőt mond S. dr. Perémi Ágota múzeumigazgató. A kiállítást dr. Antoni Judit régész, néprajzkutató rendezte, a veszprémi kiállítást Regenye Judit régész koordinálta.
Az ünnepélyes megnyitót követően tárlatvezetés keretében mutatják be a kiállítást.
A program az államalapítás ünnepe című ingyenes családi rendezvény kísérőprogramja, részletes program itt.
Dr. Antoni Judit a következő gondolatokkal harangozza be a kiállítást:
– Debrecenből érkezett hozzánk ez a különleges kiállítás, miután megjárta már Százhalombattát, Szombathelyt, Szekszárdot, tőlünk pedig jövőre Kaposvárra utazik tovább. Nyolc múzeum legszebb csiszolt kőeszközeit és néprajzi tárgyait láthatjuk augusztus 20-tól december végéig Veszprémben.
A kiállítás az újkőkori csiszolt kőeszközök készítését és használatát mutatja be hazai őskori (Kr. e. 5. évezred) régészeti tárgyakon keresztül. A csiszolt eszközök „életének” szakaszait a nyersanyag beszerzésétől („szikla”) a kész, nyélbe illesztett eszköz („kőbalta”) használatának módjain át a néprajz segítségével ismerhetjük meg. E célra Új-Guinea modernkori, de a múlt század végéig technikailag újkőkori szinten álló társadalmainak szaktudását és tárgyait hívjuk segítségül. A néprajzi gyűjtés adatai és tárgyai a 19. század végéről, illetve a 20. század második feléből származnak. Az utóbbi, hála a francia szakemberek munkájának, aprólékosan dokumentált (fotó, rajz, film), így magunk is részesei lehetünk az élménynek – akárha az őskorban tennénk időutazást –, hogyan készültek a kőbalták. A kiállítás különlegességét éppen ez a szemlélet adja: a régészeti tárgyak használatának a néprajz segítségével történő bemutatása. A régészet eredményeit és a néprajz tanúságait kiállításunkban a kísérleti régészet ötvözi, néhány példán igazolva az egykori famegmunkáló szerszámok hatékonyságát, készítőik és használóik mesterségbeli tudását. Ha belegondolunk, nem kis dologról van szó, hiszen a kőbalta vagy fejsze és társaik (vájóbalta, vésők) olyan eszközöket jelentenek, amelyek szinte változatlan formában és funkcióval több ezer éven keresztül, egészen napjainkig fennmaradtak, csupán nyersanyaguk – kő helyett fém – alakult át. Az első fakitermelő és fafeldolgozó szerszámokkal végzett munka alakította ki a máig élő mesterségek jelentős részét, ami óriási tudásanyag felhalmozásával járt.
Kiállításunkkal szeretnénk megmutatni, hogy tudásunk, ismereteink az emberiség története szempontjából meghatározó időszakban, a neolitikumban, a Kr. e. 6–5. évezredben formálódtak ki, alapozódtak meg. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet arra is, hogy az ember hatása a környezetére a fa kivágására és felhasználására alkalmas csiszolt kőeszközök megjelenésével veszi kezdetét. E rendkívül hatékony szerszámok indították el azt a láncreakciót – „fejlődést” – amelynek végén jelenleg állunk. A termőföld hasznosítása, az erdők irtása a környezetnek közvetlen átalakításával járt, melyet mára az emberiség előtt álló legnagyobb kihívásként élünk meg. Közös múltunk ma is hasznosítható tudást hordoz az ember és környezet kapcsolatáról.
A kiállítás december 30-áig lesz látható a múzeumban hétfő kivételével minden nap 10-től 18 óráig.
