Van, aki messiásnak látja őket, mások viszont groteszk paródiának: a világpolitikában újra tarolnak az „erős” férfiak. Az autoriterek, akiknek a receptje körülbelül annyiból áll, hogy „legyél arrogáns, önhitt, macsó, uralkodj akár egy alfahím!”
És tényleg, a tömeg egy része leborul a lábuk elé. Mások viszont nagyon utálják őket, amin nincs mit csodálkozni, hiszen gőzerővel, mondhatnánk láncfűrésszel pillanatok alatt lebontják a modern civilizációt, amit évtizedekig építgetett a világ. Hogy csak néhányat említsünk közülük: a demokráciát, a szabadságjogokat, az emberi jogokat. Az utolsó mentsvárakat, amikben bízni lehetett, ha már minden szál szakad.

Nem véletlenül jutott eszembe az „erős” férfiak kapcsán a láncfűrész, hiszen Elon Musk, az amerikai elnök jobbkeze, a techguru, a tenyészbika szívesen tetszeleg nagy, nyilvános rendezvényeken ezzel az ormótlan szerszámmal. Együgyű, de jól áll neki. Kemény!
Ilyen egyszerű lelkek ők. Talán éppen ebben van az erejük. Képesek leegyszerűsíteni a tömeg számára a bonyolult problémákat. Azonnal megoldást találni. Rámutatni az idegenekre, az idegenszívűekre, mint a legtöbb bajnak az okozóira. Ahhoz, hogy életben maradjanak, ellenfelekre van szükségük.
Honnan bújtak elő ezek az alfahímek? Ennek születtek? Erre voltak predesztinálva? Nem valami betegség ez inkább, vagy frusztráció? Jellemhiba? Mit esznek, amitől ilyen féktelenek? Véres húst? Vagy inkább ketamint?

A politikai nézeteiket ismerjük, többnyire nacionalista patrióták és érdekes módon keresztények. Legalábbis annak vallják magukat. A pápa nekik címzett beszólásait hallgatva, azonban inkább „álkeresztények”, akik kihasználják a hívek széles táborát, amely ha egyszer a szívébe zár valakit, attól kezdve imádja azt. Igazán kényelmes pozíció, nem kell hálózatépítéssel foglalkozni, csak bevetni magukat a hálózatba. Megtérni. De vajon megtért-e az az ember, akitől az igazságosság, tiszta lelkiismeret, igazmondás, felebaráti szeretet, szorgalom, kegyelem, alázat – továbbra is nagyon messze áll. Ahogyan a család is, pedig a nemzet mellett a család védelmében is tetszelegnek.

Trump elnök fiatalkori zűrös magánélete nyitott könyv, bárki tanulmányozhatja a médiában megjelenteket róla. Elon Musk, aki jóval fiatalabb nála, a mai napig tenyészbikaként szórja szét féktelen szexuális energiáit, sok kisgyermeket hagyva maga után szanaszét. Ez lenne a keresztény családmodell? Novák Katalin szerint biztosan, abból ítélve, hogy éppen Muskkal szövetkezett a demográfiai folyamatok javítására. Legalábbis a sajtóból ez jött át, de lehet, hogy félreértettem valamit, mert különben nagyon ciki.

A biznisz, az igen, az az ő terepük, a haszon, más kárára. Az élet számukra üzlet, amelyben mindig az erősebb győz. Quod licet Iovi, non licet bovi. Latinul azért csak tudnak, még ha nem is kifejezetten entellektüelek. A műveletlenségük előnyükre válik, mert művelt embernek nem lenne pofája csak úgy bejelenteni igényét más államokra, mások területére, vagy felcserélni az agresszort az áldozattal a közbeszédben. Mert csak. Mert megtetszik az agresszor pofátlansága, hogy ne mondjam, agresszív értékrendje. Semmi szkepszis. Ez a helyzet. A szkepszis szemükben a gyengeség jele. Holott mindenkinek jót tenne egy kis kétely azzal kapcsolatban, amit művel – hogy ellensúlyozza az önelégültség iránti kísértést.
Ezek az „erős” férfiak minden gond nélkül szembe mennek az autópályán. Talán észre sem veszik, vagy tudják, de bíznak az erejükben, vagy mások óvatosságában. Arra számítanak talán, hogy majd a világ kitér előlük, hódolattal félreáll?

Toxikus maszkulinitásról cikkezik velük kapcsolatban a világsajtó, az erős vezetők klubjában Trump, Musk, Javier Milei mellett elsők között említik Orbán Viktort is és Putyint természetesen, meg Erdoğánt, Narendra Modist, Xi Jinpinget.

Ó, az univerzum mesterei! Masters of the Universe! Mint a mozifilmek akciófigurái. Trump, mikor színpadra lép, úgy tesz, mintha a James Brown-topicból bújna elő: It’s a Man’s Man’s Man’s World. Cirkuszi figura Putyinnal együtt. Erőművészek, akik elszakítják a vasláncot az izmaikkal. Vagyis inkább annak képzelik magukat, holott alig különböztethetők meg az utcai artisták paródiájától. Erősek, szépek, férfiasak? Ugyan már! Erőszakosak, az igen, autoriter morális szokásokkal.
A Trump-korszak beköszönte óta pár hónap alatt évtizedeket mentünk vissza. A nőknek ismét a konyhában a helyük. A feminizmus mostantól egy hóbort. Na de azért árnyalja a képet, hogy vannak nők is az „erős” politikusok klubjában. Saját országaikban ők viselik a nadrágot: Giorgia Meloni, Marine Le Pen vagy éppen Alice Weidel. Jó, hát akkor mégsem annyira a nőgyűlölet, mint inkább az értelem gyűlölete a jellemző ezekben a macsó időkben?
Vezető képünkön: Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin. Fotó: AFP







